Egyre több olyan körülménnyel találjuk szembe magunkat, amelyek arra kényszerítenek mindannyiunkat, hogy sokkal mélyebben, más szemszögből is megvizsgáljuk az életünket.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Varga Szilvia (természetgyógyász- reflexológus, jelenleg pszichológia szakos hallgató) az Equilibrium Központ vezetője. Munkatársaival arra törekszik, hogy coachinggal és természetes gyógymódok alkalmazásával növeljék a stresszel való megküzdési képességeinket, valamint segítsenek megtalálni az összhangot, az egyensúlyt az életünkben. Szilviával ezúttal egy olyan érdekes témáról beszélgettünk, amely világszinten és hazánkban is kifejezetten égető kérdés: az előítéleteket vizsgáltuk meg közelebbről.
Mit gondolsz, tényleg teljesen általános az, hogy legtöbben előítéletesek vagyunk, vagy ez egyszerű tévhit?
Azt látom, hogy előítéletesnek lenni tényleg általános jelenség. Ez olyasvalami, ami nem igényel különösebb erőfeszítést, de nagyban megkönnyíti a véleményalkotásunkat. Az előítélethez nem kell információt gyűjtenünk, számos nézőpontot végiggondolnunk – elég használnunk a jól bevált sémáinkat, ami a lehető legkényelmesebb út mindenki számára.
Az ítélkezést napi szinten használjuk, észrevétlenül részét képezi mindennapi gondolatvilágunknak, kommunikációnknak. Saját magamon és környezetemen is tapasztalom, hogy sajnos könnyen belecsúszunk a megalapozatlan, pusztán érzelmekből fakadó véleményezésbe. Ebben nyilván nem segít a média sem. Elvileg sokat foglalkozunk az ítélkezés romboló hatásaival, rengeteg írás születik a témában. Elméletben már előtérbe került és hangot kapott ez a téma. A gyakorlatban azonban a csapból is a minősítés folyik, elárasztva minket negativitással és rosszindulattal.
A kommentszekciókat tömegek használják saját belső feszültségeik és kínjaik ventillációjára, rávetítve minden szenvedésük okát az éppen kiszemelt célpontokra.
Ezt a közelmúltban több alkalom esetében is megfigyelhettük… Megmutatnád néhány példán keresztül, hogyan működnek az előítéletek?
Ahhoz, hogy megértsük az előítéletességet, érdemes látnia különbséget az előítélet és a sztereotípia között. A sztereotípia egy személyről vagy csoportról alkotott benyomás, amely során bizonyos jellemzőkkel társítjuk a csoportot és tagjait. Egységesen megállapítjuk, hogy „valaki ilyen, vagy olyan”. Pl. a svédek magasak, az olaszoknak barna a szemük.
Az előítélet viszont egy olyan – személyre vagy csoportravonatkozó – értékelés, amihez pozitív, vagy negatív attitűd kapcsolódik (pl. a karrierista nők önzők, a főállású anyákból hiányzik az ambíció). Lényegében feltételezés, melynek alapja az elfogultság, de hiányzik a mögöttes tapasztalat.
Az előítéletek kialakulásának egyik leggyakoribb oka, ha valami mást, szokatlant látunk, tapasztalunk. Valaki más, mint mi, eltérő módon gondolkodik a világról, a mienkétől különböző logikát követ. Nem nagyon hallani olyan ítélkezést, hogy „mekkora idióta, pont úgy tett, ahogy én is tettem volna”,vagy „amit erről gondol, az totális hülyeség, én is éppen így gondolom”.
Ebből a szemszögből vizsgálva nagyon egyszerű az előítélet működési mechanizmusa. Arra még azért kíváncsi vagyok, mikor és miért alakulnak ki bennünk ezek a beskatulyázások?
Az előítéletesség nagyban függ a személyiségtől. Egy merev, rugalmatlan, mindentudó ember hajlamosabb előítéletek alapján értékelni a környezetét. Mivel meg van győződve arról, hogy csak az ő létezésének módja a helyes, csak ő tudja a kérdésekre a válaszokat, a problémákra a megoldásokat, minden ettől eltérőt negatívan fogad. Gyanakvó, fenntartással figyel másokat. Megértés helyett kritizál, kapcsolódás helyett elhatárolódik.
A cikk folytatódik, lapozz!