Saját agyalásom az elméről
Én az elmét a gondolatok és érzelmek lakhelyének, illetve ideiglenes tartózkodási helyének képzeltem. Azért lakhely, mert eléggé ragaszkodni tudunk bizonyos gondolatokhoz, és akkor azok jó időre befészkelik magukat az elménkbe és a hétköznapjainkba. Ideiglenes tároló, mert folyamatos benne az áramlás, gondolatok jönnek és mennek, az egyikre ügyet sem vetünk és hagyjuk tova úszni, míg mások elidőznek egy darabig.
Mégha megfoghatatlan is, sosem gondoltam, hogy a testünkbe lenne bezárva, inkább olyannak éreztem, mint egy láthatatlan, anyagtalan felhőszerűséget. Szerintem az elme a kapcsolódási pont köztünk és a Felsőbb között. Állandó változásban, mozgásban levő tér. Oda érkeznek a sugallatok, az ihletek, ott születnek az ötletek, a tervek, onnan indulnak útjukra a fohászok, a kérések, a vágyak.
