Segítsük a kicsiket, hogy feldolgozzák az érzéseiket
Fogadjuk el, hogy minden gyerek másképp éli meg a gyászt és dolgozza fel egy szerette halálát. Nem biztos, hogy folyamatosan sírni fog, magába zuhan, vagy mély letargiába esik. Sok kisgyerek például a temetésen rohangál, és később is olyan viselkedést mutathat, amelyből elsőre nem egyértelmű, hogy valóban megérintette a veszteség – pedig nagyon is. Egyszerűen a gyerekek más módon dolgozzák fel az őket ért fájdalmat.
Fontos, hogy hagyjuk őket a saját tempójukban gyászolni, és bátorítsuk őket arra, hogy elmondják, mit éreznek. Beszéljünk velük a halálról, és adjunk nekik lehetőséget, hogy kifejezzék az érzelmeiket – akár szavakkal, akár más módon. Sok gyerek nem beszéddel vagy gesztusokkal fejezi ki a fájdalmát, hanem például rajzolással vagy egyéb tevékenységekkel. Ha gyermekünk ilyenkor futkározni, tombolni szeretne, vagy fekete motívumokkal telerajzol egy egész papírt, ne szidjuk meg érte. Értsük meg, hogy ez az ő saját gyászfeldolgozási módja.
