A lekötözött albán csecsemők
Végül egy különös gyermeknevelési szokást említenénk meg, amely Albánia egyes részein ma is elfogadott és követett módszer. A kisbabák egyéves korukig pólyában vannak, melyben nem tudnak mozogni. Kis kezüket, lábukat összekötik és egy fabölcsőben alszanak. Szoptatáskor anya csak félre dönti a bölcsőt, nem veszi ki a gyermeket az ölébe. A szokás hátterében vallási okok és különböző népi hiedelmek állnak. Kimarad tehát a kúszás, mászás időszaka, a gyermekek ugyanis a fürdetési időt kivéve az első évüket a pólyában töltik lekötözve. Ráadásul az albán építkezési szokások miatt a legtöbb szobán nincs ablak sem. Játékokról pedig már ne is beszéljünk, egy lekötözött gyermek esetében feleslegesnek tartják a csörgőt vagy a labdát.
Kép forrása: chasingmoments/depositphotos.com
Az anya tehát csak saját magát adja, de azt határtalanul. Legtöbbször az első hangra ott van a baba mellett, napközben magával viszi a világos helyiségbe, énekel neki, s az általában népes család is ott éli az életét a gyermek közelségében. Az első születésnap után lekerül a pólya, s meglepetésre, nagyon gyorsan beindul a mozgásfejlődés. Egy-két hónap alatt behozzák a lemaradást. Az albán gyermekek ugyanakkor érzelmileg gazdagok és a szociális készségek terén fejlettek. Jellemzően könnyen létesítenek kapcsolatot, felnőve odaadó szülők és házastársak lesznek. A korlátozott körülmények mellett tehát az anya emocionális közelsége kompenzálja a várható káros következményeket. Olvass még a témában
A személyes kapcsolat az élet korai időszakában a legfontosabb. Ezt kívánják ma pótolni a családrendszerű nevelőotthonok és a bölcsődei nevelésben alkalmazott pszichológiai gondozási módszerek. Napjainkban, dacára annak, hogy fejlett háztartási gépek segítségét élvezzük, és egy telefonhívással megoldható a vacsora kérdése is, kutatások szerint egyre kevesebb hasznos időt töltünk gyermekeinkkel. Nem kell menedzserszülőnek sem lenni ahhoz, hogy ez így legyen. Gyermekterapeuták szerint azonban pótolható az elvesztegetett idő, ha a szülő az együtt töltött idő minőségére koncentrál. A kölcsönös érdeklődést kielégítő rendszeres beszélgetések, a közös játék, az összebújós meseolvasás és a családi étkezések azok, amelyek egy gyermekben kialakítják az erős kötődést és a stabil személyiséget.
