Freud eszméi sok mindenre rávilágítottak a pszichológia terén a 20. században, ám született néhány tézise, amelyről azóta kiderült: nem egészen úgy van, ahogy az osztrák orvos tartotta.
Ma már tudjuk, sőt mi anyák, érezzük, hogy ez nem egészen így van. Etikai okokból emberkísérleteket nem végeznek a témában, hiszen az elképzelhető legnagyobb kegyetlenség lenne egy újszülöttet elszakítani édesanyjától és csupán a fizikai szükségleteit kielégítve azt vizsgálni, milyen (sérült) felnőtt lesz belőle. A pszichológusok így csak a megfigyelésekre hagyatkozhatnak. Az állatokra viszont sajnos nem vonatkoznak ezek az erkölcsi irányelvek, így majmokkal végzett kísérletek bőven vannak a témában. Az eredmények alapján az anya-gyermek kapcsolat lényeges vonása a testközelség, a testi érintkezés nyújtotta vigasz.
A kisbaba biztonságigénye ugyanolyan fontos – ha nem fontosabb – az egészséges lelki fejlődés során, mint a táplálékigénye.
Olvass még a témában
Állatkísérletek bizonyítják az anyahiány káros hatását
Az évekig tartó kísérletre kiválasztott kis majmokat három csoportba osztották. Az első csoportban lévőket az anyjuk nevelte, a második csoport tagjai szőrrel borított majomszerű tárgyakkal töltötték a mindennapjaikat, a harmadik csoportban lévők egy hideg és kemény „drótanyát” kaptak. Minden kis majom annyi táplálékhoz jutott, amennyit igényelt, a tárgyakkal pótolt szülők is emlővel voltak felszerelve a szopás látszatát keltve a kis majok számára.
Nem nehéz kitalálni, hogy melyek voltak azok az állatok, melyek felnőve féltek társaiktól, nem tudtak kapcsolatot kialakítani, kerülték a szexualitást, s ha mégis szülővé váltak, kicsinyeiket elhanyagolták, bántották vagy közömbösek maradtak irántuk. Ezek voltak a drótmama mellett élő majmok. Ám még a szőrmajom szülővel felnövő egyedek is csak korlátozottan voltak képesek felismerni a társas ingereket, mimikájuk szegényes volt, együttes játékaik a társakkal félénk és alacsony színvonalú volt.
