Időről időre
Ha visszautazhatnál az időben életed bármelyik pontjára, végtelen lehetőséget adva arra, hogy minden elrontott cselekedetedet jóvá tedd, mi lenne számodra a legfontosabb? A filmben egy ilyen életre látunk példát: Tim 21 évesen ráébred, hogy a családjának összes férfi tagja képes visszautazni az időben.
Persze rögtön az az első gondolata, hogy ezt a képességet rengeteg pénz megszerzésére kellene fordítani, de az édesapja óva inti, hogy nagybátyja is ezt tette, és az élete nem is lehetett volna boldogtalanabb.
Épp ezért a fiú életében sokkal fontosabbá válik a szerelem és a család. Csakhogy rá kell ébrednie, hogy hiába igyekszik megteremteni a tökéletes életet, még így sincs rá lehetősége, és mint ahogy mindennek, úgy ennek a képességnek is megvannak a következményei. De vajon sikerül észrevennie a szépséget a mindennapokban?
Persze rögtön az az első gondolata, hogy ezt a képességet rengeteg pénz megszerzésére kellene fordítani, de az édesapja óva inti, hogy nagybátyja is ezt tette, és az élete nem is lehetett volna boldogtalanabb.
Épp ezért a fiú életében sokkal fontosabbá válik a szerelem és a család. Csakhogy rá kell ébrednie, hogy hiába igyekszik megteremteni a tökéletes életet, még így sincs rá lehetősége, és mint ahogy mindennek, úgy ennek a képességnek is megvannak a következményei. De vajon sikerül észrevennie a szépséget a mindennapokban?
127 óra
A film főszereplője Aron, aki imád hegyet mászni. Egyik expedíciója során viszont balesetet szenved, és sérülten ott reked 5 napon keresztül egy szikla markában, ahonnan egyedül lehetetlen kiszabadulni.
Az egyedül töltött idője során lehetősége támad arra, hogy végig gondolja eddigi életét: az embereket, akiket ismer, a saját viselkedését, és azt is, mit kellene tennie, ha még egy esélyt kapna a folytatásra.
A film ezzel kapcsolatban indít el bennünk gondolatlavinát: hogy mit tennénk, ha többé nem lenne lehetőségünk változtatni azokon a hibákon, amiket elkövettünk? Mi az, amit a legjobban sajnálnánk egy ilyen helyzetben? Miután felálltunk a tévé elől, biztos, hogy úgy érezzük, igenis muszáj a legszebbet kihoznunk a mindennapokból.
Az egyedül töltött idője során lehetősége támad arra, hogy végig gondolja eddigi életét: az embereket, akiket ismer, a saját viselkedését, és azt is, mit kellene tennie, ha még egy esélyt kapna a folytatásra.
A film ezzel kapcsolatban indít el bennünk gondolatlavinát: hogy mit tennénk, ha többé nem lenne lehetőségünk változtatni azokon a hibákon, amiket elkövettünk? Mi az, amit a legjobban sajnálnánk egy ilyen helyzetben? Miután felálltunk a tévé elől, biztos, hogy úgy érezzük, igenis muszáj a legszebbet kihoznunk a mindennapokból.
