Amikor kiderül, hogy a szülők a babával egy ágyban alszanak, sokak fejében felmerül – néhányan rá is kérdeznek –, hogy a párnak onnantól kezdve nincs vagy lényegesen leredukálódik a szexuális élete. Nyilván azzal mindenki tisztában van, hogy a szexhez nem feltétlenül kell ágy, mégis összefüggésbe hozzák a kettőt. Szerinted ennek mennyire van realitása?
Általában azok a szülők, akik saját meggyőződésükből, közösen döntöttek így, igen kreatívan meg tudják oldani, hogy ne a közös ágy szolgáljon ezentúl az együttlétek színhelyéül, vagy legalábbis ne akkor, amikor a baba is ott van. Sokan nőttek fel szoba-konyhás albérletekben, azokban az esetekben mégsem kérdőjelezték meg a helyzet korrekt megoldását. Nyugodtan bízhatunk a szülők leleményességében, na meg a család vagy a barátok segítségében, akik általában alig várják, hogy végre sétálni mehessenek a kicsivel.
Véleményed szerint hány éves korig egészséges együtt aludni a kisbabával?
Az, hogy a gyermek mikor érik meg a különalvásra, teljesen egyéni kérdés. Ha van gyerekszoba, érdemes ott is saját fekhelyet létrehozni, kis lakásban pedig egy önálló sarkot, kuckót kialakítani, ami a kicsi sajátja.
Időről-időre érdemes felkínálni a lehetőséget a saját ágyban való pihenésre, mesehallgatásra, délutáni alvásra, de az is könnyen előfordulhat, hogy azt maga a gyermek igényli egy idő után. Ezek az alkalmak sűrűsödhetnek, vagy akár egyik pillanatról a másikra állandósulhatnak. Természetesen visszaesés bármikor lehet, főképp a család életében történő kisebb-nagyobb változások esetén (betegség, költözés, ovikezdés, kistestvér születése stb.) – mindez persze múlik a családtagok hozzáállásán is. Olvass még a témában
Egy idő után minden gyermek igényelni fogja a privát szférát, ugyanakkor, ha a szülőknek nincs lehetősége vagy türelme ezt kivárni, átszoktathatják a gyermeket. Ez minden család egyéni döntése és felelőssége kell, hogy legyen, külső nyomás nélkül.