Az egygyermekes családok száma egyre nő: a Pew kutatása szerint 1976 és 2014 között ez az arány 11%-ról 22%-ra emelkedett.
Mi is azok közé tartozunk, akik úgy döntöttek, „csak” egy gyermeket nevelnek, bár ennek ellenkezőjére sokan próbáltak rábeszélni minket. Más szülőktől kaptunk olyan megjegyzéseket, hogy azért nem jó, ha csak egy gyerekünk van, mert akkor „nekünk kell majd lefoglalnunk őt”. Néztem nagy szemekkel a kijelentés hallatán…
Sok a negatív sztereotípia
Számomra nem fáradtság a gyermekemmel lenni sőt, élvezem a társaságát. Ezt most tapasztalom csak igazán. 6 éves, elment az első táborába, reggel 8-ra viszem és 4-kor megyek érte, pont, mint egy átlagos ovis napon. Azonban én minden nap elhoztam az oviból ebéd után, egy-egy délutánt töltött a mamáknál, a többit velünk és most nagyon furcsa, egyúttal rossz érzés, hogy egész nap külön vagyunk. Szép lassan leválik rólunk, amit nagyon ügyesen csinál és büszke is vagyok rá. Tudom, hogy majd fokozatosan el kell engednem a kezét. Azonban ez számomra nem egy vágyott dolog, ezért eszembe sem jutott azért tesót vállalni, hogy legyen valaki, aki játszik vele – helyettem.
Más, negatív tapasztalásom is volt ezen a téren. Például egyszer az óvónőtől kaptam meg kvázi burkoltan, hogy „hát igen, egyedüli gyerek…” – utalva arra, hogy valóban nem a türelem mintaképe. Lehet, hogy vannak türelmetlen egykék, de tudom, hogy vannak ilyen testvérek is. Az én gyerekem születése óta ilyen habitusú, már a kórházban is úgy kaptam vissza a kötelező kontrollok után, hogy „ő aztán tudni fogja, hogyan érje el, amit akar”.
Igen, cserfes, sokszor türelmetlen, de egyértelműen fejlődik ezen a téren is. Úgy vélem, az életkori sajátosságai mellett a temperamentuma is nagyban befolyásolja ezt, legalábbis sokkal inkább, mint az, hogy egyke. De más jelzőket is megkapnak a testvér nélkül felnövők. Önzőek lesznek, nem tudnak majd kompromisszumot kötni, elkényeztetetté válnak, és azt hiszik majd, nekik minden jár, stb. Csúnya előítéletek ezek, amik nem hiszem, hogy megállják a helyüket – és itt nem csak a lányomra gondolok, hanem a felnőtt, egyke barátaimra is.
Az egyke-létnek számos előnye akad, amiből a szülők és a gyerekek is egyaránt profitálnak
Két szülőre jut egy gyerek
Amikor családi programra, közös időtöltésre megyünk, mindig nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell kétfelé figyelnünk, ketten tudunk vigyázni a gyermekünkre. Sokkal egyszerűbb így kimozdulni, mintha kettő, vagy akár három csemetére kellene ügyelnünk. Gyakran látom a kétségbeesést a többgyermekes szülőkön főleg akkor, ha nem minden családtag mutat osztatlan érdeklődést a program iránt.
Persze, vannak kifejezetten jól szervezett nagycsaládok, ezzel tisztában vagyok. De nekünk kétségtelenül könnyebbség, hogy egy gyermeket őrzünk – és lényegében már ő sem igényli az állandó figyelmünket. Arról nem is beszélve, hogy a többgyermekes szülők szerintem állandóan úgy érzik, többfelé kellene szakadniuk – főleg, ha az egyik (vagy mindkét) gyermek aktuálisan nagyobb figyelmet igényel, mert pl. beteg.
Nagyobb a nyugalom a játék során
Ennek jelentőségére mindig csak akkor jövök rá, amikor ellátogatunk olyan ismerősökhöz, ahol több gyermek van. Akad, ahol nagyobb az összhang, de még sosem tudtunk úgy együtt lenni, hogy ne lett volna vita, veszekedés, rosszabb esetben verekedés a testvérek között. Nekem ezt furcsa látni, mert itthon mindig nyugalom van.
Nem arra gondolok, hogy köztünk ne lennének soha konfliktusok, súrlódások, de gyakran olyan durvaságot látok a gyerekek között, ami számomra rendkívül idegen.
A lányom kisebb korában sokkal kevésbé játszott el egyedül, mint most, de legfeljebb azon kellett bosszankodnia, hogy összedőlt a torony, amit épített. Senki sem gázolt át a játékain, nem tett tönkre őket, nem borította fel, rombolta szét, amivel foglalatoskodott. Nekem pedig nem kellett döntőbírót játszanom és felgöngyölítenem a történteket, hogy igazságosan eldönthessem, kinek jár a leszidás.
Közelebb állnak a szüleikhez
Ha azt hitted, hogy csak üres frázisokat fogok puffogtatni arról, hogy azért éri meg egy gyermeket vállalni, mert úgy nekünk, szülőknek könnyebb, akkor tévedtél. Az elmúlt évtizedekben több tanulmány is megerősítette, hogy az egykék szorosabb kapcsolatot ápolnak a szüleikkel még tinédzser korukban is, mint azok a gyerekek, akiknek egy vagy több testvérük volt.
Mi ennek a magyarázata? Magamból kiindulva, sokkal előbb kértem segítséget az idősebb bátyámtól kamaszként, mint a szüleimtől. Mi voltunk egymás segítői, falaztunk a másiknak. Ott, ahol annyi gyerek van, hogy kész káosz lebonyolítani a napokat, nem is csoda, ha nincs lehetőség és idő a mélyenszántó beszélgetésekre. Ennek hosszútávon jelentkezik a hátránya.
Több mindenben az élen járnak
Egy kínai tanulmány megállapította, hogy az egykék és a legkisebb gyermekek– a többiekhez képest – változatosabb érdeklődési körrel, több ambícióval, önbizalommal és intelligenciával rendelkeznek. Ennek nem csupán rövidtávú hasznai vannak. A későbbi, nyomon követési kutatások alapján az egykék jártak a legnagyobb eséllyel egyemre. Nekik jobban fizető állásuk volt, mint azoknak, akik testvérek mellett nőttek fel.
Az már csak hab a tortán, hogy az ugyanez a kutatás azt is alátámasztotta, hogy ezek a gyerekek könnyebben dolgozzák fel nehéz érzéseiket, mint azok, akiknek vannak testvéreik.
Ez alighanem kapcsolódik azzal is, hogy az egykék közelebb állnak szüleikhez. Akárcsak azzal, hogy a testvérmentességet még az alacsonyabb kamaszkori depresszióval is összefüggésbe hozták. Ezt az eredményt azzal magyarázták a kutatók, hogy a testvérek sokszor megnehezítették a serdülőkort, ami nagyobb eséllyel vezetett szorongáshoz, depresszióhoz a családtagok esetében.
Semmivel sem rosszabbak a szociális képességeik
Noha az egykékre sokszor ráhúzzák a korábban is említett, negatív tulajdonságokat, a szakirodalom bebizonyította, hogy ez csak egyszerű előítélet a felnőttek részéről. A testvérek nélkül felnövők ugyanolyan ügyesek a szociális interakciókban, mint a testvérekkel rendelkezők. Egy másik tanulmány azt is bebizonyította, hogy ugyanannyi barátot tudnak gyűjteni maguknak, mint azok, akik csecsemőkoruk óta együtt élnek más gyerekekkel.
A gyermekek számával jelentősen nő a környezetszennyezés is
Környezetvédelmi szempontból az egy gyereknél már csak az a jobb, ha nem vállalunk gyermeket, ugyanis iszonyatos mértékben megnöveli a károsanyag-kibocsátást a Földön minden újabb lélek érkezése. Egy 2017-es svéd tanulmány kimutatta, hogy ha a fejlett országokban mindössze eggyel kevesebb gyermeket vállalnának a családok, az évente körülbelül 58,6 millió metrikus tonna szén-dioxidot takaríthatna meg a bolygónak. (Ez több, mint amennyit a cementgyártás kapcsán a teljes Egyesült Államok a levegőbe bocsátott 2005-ben.)
Természetesen nem arról van szó, hogy az egykék felsőbbrendűek lennének, vagy, hogy ne lennének esetlegesen árnyoldalai annak, hogy nincsenek testvéreik. Viszont ideje felülvizsgálnunk azt a rossz, társadalmi berögződést, hogy bármiben is hiányt szenvednének, vagy éppen hátránnyal indulnának neki az életnek.