Az egygyermekes családok száma egyre nő: a Pew kutatása szerint 1976 és 2014 között ez az arány 11%-ról 22%-ra emelkedett.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Mi is azok közé tartozunk, akik úgy döntöttek, „csak” egy gyermeket nevelnek, bár ennek ellenkezőjére sokan próbáltak rábeszélni minket. Más szülőktől kaptunk olyan megjegyzéseket, hogy azért nem jó, ha csak egy gyerekünk van, mert akkor „nekünk kell majd lefoglalnunk őt”. Néztem nagy szemekkel a kijelentés hallatán…
Sok a negatív sztereotípia
Számomra nem fáradtság a gyermekemmel lenni sőt, élvezem a társaságát. Ezt most tapasztalom csak igazán. 6 éves, elment az első táborába, reggel 8-ra viszem és 4-kor megyek érte, pont, mint egy átlagos ovis napon. Azonban én minden nap elhoztam az oviból ebéd után, egy-egy délutánt töltött a mamáknál, a többit velünk és most nagyon furcsa, egyúttal rossz érzés, hogy egész nap külön vagyunk. Szép lassan leválik rólunk, amit nagyon ügyesen csinál és büszke is vagyok rá. Tudom, hogy majd fokozatosan el kell engednem a kezét. Azonban ez számomra nem egy vágyott dolog, ezért eszembe sem jutott azért tesót vállalni, hogy legyen valaki, aki játszik vele – helyettem.
Más, negatív tapasztalásom is volt ezen a téren. Például egyszer az óvónőtől kaptam meg kvázi burkoltan, hogy „hát igen, egyedüli gyerek…” – utalva arra, hogy valóban nem a türelem mintaképe. Lehet, hogy vannak türelmetlen egykék, de tudom, hogy vannak ilyen testvérek is. Az én gyerekem születése óta ilyen habitusú, már a kórházban is úgy kaptam vissza a kötelező kontrollok után, hogy „ő aztán tudni fogja, hogyan érje el, amit akar”.
A cikk folytatódik, lapozz!
7 szülői szokás, ami észrevétlenül rombolja gyermeked önbizalmát
