A Teletubbies célközönsége
Bár a szelíden szürreális brit gyerekműsorok hagyományából alakult ki, kezdve az 1952-es Watch with Mother-től, a Teletubbies nem volt olyan didaktikus, mint közvetlen BBC Two elődje, a Play School vagy a Playdays. A fiatalabb demográfiai csoportot célozta meg, és mint minden Ragdoll-műsor, erősen gyermekközpontú megközelítést alkalmazott – ezt az évekig tartó gondos megfigyelés és válaszgyűjtés alapozta meg.
„Sok munkát a gyerekeknek a felnőttek szemszögéből közelítenek meg” – mondta Anne Wood, a Ragdoll alapítója a BBC Culture-nek. „A Play School a címe alapján azt sugallja, hogy a producerek „tanítottak”. Mi megpróbáltuk tükrözni az életet, ahogyan azt egy kisgyerek tapasztalta. A korábbi Ragdoll-show-k nem kerültek olyan közel ahhoz, amit a Teletubbies-zal sikerült elérni.”
Ez a szellemiség irányította a Teletubbies minden aspektusát, az alapvető cselekményektől és a kezdetleges beszédtől („eh-oh!”) a rituálékig és a pofonhumorig – még a vihogó Sun Baby-ig is. Mindez hihetetlenül vonzó volt a kisgyermekek számára – és zavarba ejtő a szülők számára. De azt állítani, hogy a műsor nem volt „oktató jellegű”, ahogy azt sokan tették, nem egészen helyes. Olvass még a témában
Töltsd ki a tesztet és kiderül: ezt a regényt kellene elolvasnod idén!
Ezért vagyok benne biztos, hogy ki fog derülni valami borzasztó Pedro Pascalról
Penicillin, mikrohullámú sütő, kóla: ma már megkerülhetetlen dolgok, amiket véletlenül fedeztek fel
Jason Momoával érkezik a Netflix új akció-vígjátéka – minden, amit eddig tudunk
„A korai életkori környezetekben nincs annyira világos tanulási struktúra” – mondja Tim Smith, a londoni Birkbeck Babylab fejlődéspszichológusa a BBC Culture-nek. „Minden inkább a témáknak és ötleteknek – a számoknak, az elnevezéseknek és a nyelvnek – a világlátásnak való kitettségről szól. És ez történt a Teletubbies-ban is: nem szigorúan oktató jellegű, de a szórakoztatásnak is vannak nevelő hatású elemei.”
