Az első, amit megtettem, hogy megpróbáltam valamiféle rutint vinni a hétköznapokba, mert egy ponton már azt sem tudtam, milyen nap van, a hétvége pedig egybeolvadt a többi nappal. Egyedül, úgy, hogy nem volt kivel személyesen beszélgetni, ennek megvolt a lenyomata a hangulatomon. Így hát beosztottam magamnak, hogy mit kell elintéznem hétfőn, kedden, szerdán, és így tovább, legyen az a heti bevásárlás, a virágok átültetése, a szekrény kitakarítása, bármi, majd megpróbáltam őket tényleg betartani.
Nem mondom, hogy mindig könnyű volt, és nem lett volna kedvem inkább csak heverészni a kanapén, de rájöttem, hogy ha van fix pont a napomban, aminek ráadásul tényleg van eredménye is, úgy sokkal jobban fogom érezni magam a nap végére.
Az pedig pláne sokat segített, hogy péntek estékre megvolt a „csajos” is. A legjobb barátnőmmel ugyanis megegyeztünk, hogy ezeken a napokon este együtt játszunk valamit a neten, vagy szimplán csak webkamerás beszélgetést tartunk.
Miután kialakítottam magamnak egy rutint, rájöttem arra is, hogy nem a legjobb ötlet éjjel sokáig fenn maradni, reggel pedig munkaidő előtt pár perccel kitámolyogni az asztalhoz. Nem volt időm rendesen felébredni, egész nap álmos voltam, és sokszor a reggeli is kimaradt, hiszen úgy gondoltam, inkább minél gyorsabban letudom a munkát, nem vesződök tojássütéssel vagy szendvicskészítéssel. Aztán eldöntöttem, hogy egy héten át változtatok rajta, és meglátjuk, mi lesz az eredménye. Olvass még a témában
