Kedd – a villamoson egy rövid, de kedves pillanat
A második napon már bátrabb voltam. Egy idősebb úr mellé ültem, aki egy kis csokor virágot tartott a kezében. Nem bírtam megállni, megkérdeztem, kinek viszi. Elmesélte, hogy minden kedden meglátogatja a feleségét a temetőben, és mindig visz neki friss virágot. Ez az őszinte mondat egész nap velem maradt. Azóta máshogy nézek az emberekre a villamoson. Mindenkinek van egy története, amit sosem ismerünk.
