A férjem egy nap leültetett és elmondta, hogy tíz éve vagyunk házasok és unalmas számára velem a szex. Ez azért ütött szíven, mert igyekeztem frissen tartani a dolgokat az ágyban és mindenre nyitott voltam, amit ajánlott. Rosszul esett, hogy ez neki nem volt elég, annak ellenére, hogy hetente többször is ágyba bújtunk, még akkor is, amikor hullafáradt voltam a gyerekek miatt. Nem akartam elválni, igazából annyira sokkolt a felvetése, hogy szinte lebénultam. Végül kábán bólintottam rá, mint egy zombi, miközben potyogtak a könnyeim. Őt ez láthatólag nem zavarta, ujjongva, mint egy kisgyerek puszit adott az arcomra örömében. Pár nap múlva el is kezdődtek a kimaradásai, alig járt haza. Nem kérdeztem, mit csinál, nem is akartam tudni.
Pár hónap múlva kezdtem magamhoz térni és felmérni a helyzetem. Igent mondtam egy kedves kollégának, aki már majdnem egy éve csapta nekem a szelet. Elmeséltem neki az egész helyzetet - nem titkolóztam - és azt mondta, őt ez nem zavarja. A randi után hazakísért és én felhívtam egy kávéra. Nem terveztem lefeküdni vele, ezt ő is tudta, úriember volt. Ekkor jött meg a férjem, akinek a szája is tátva maradt, mikor bemutattam őket egymásnak.
A kolléga elköszönt és a férjem kiakadt. Kiderült, hogy ő nem gondolta, hogy én is randizgatni fogok és "rosszul esett neki". Kinevettem, annyira abszurd volt az egész helyzet. Azt hitte, hogy ő azt csinál, amit akar, én meg otthon várom hűséges feleségként? Rájöttem, hogy ennek a házasságnak annyi. A kollégával futó kalandom volt, de ő adott elég önbizalmat ahhoz, hogy tudjam, igenis jár nekem jobb, egy olyan férfi, aki szeret. Elváltam és boldogabb vagyok, mint a házasságom alatt bármikor. Igazából hálás vagyok a volt férjemnek, hogy felhozta a nyitott házasságot, enélkül lehet, hogy soha nem léptem volna ki ebből a méltatlan kapcsolatból.