Szeretünk merengeni, és elgondolkozni. Szeretünk tenni. Egyéni elképzeléseink vannak a világról, annak működéséről, melyek nem kioltják, hanem erősítik egymást. És szeretjük saját álmainkat kergetni. Olyanok vagyunk, mint a régi reklámban az Állami Áruház… nálunk mindig történik valami.
Elvált szülők gyerekeként két családom, nagy családom is volt… már csak egy van, mert anyám meghalt. Ám megmaradt nekem apám családja, és öt (fél)testvérem által ott lesz a jövőmben is eme vérrel köttetett nemes fogalom. Persze, vannak furcsaságok. Testvéreim egyidősek gyerekeimmel, ami miatt néha el kellett magyaráznom az értetlenkedőknek, hogyan lehet lányaimnál fiatalabb azok nagybátyja, vagy épp hogyan lehet az, hogy öcsém és fiam osztálytársak.
Azt is gondolhatnánk, hogy a furcsaságok ellenére minden rendben, egyensúlyi állapotban van… ám ez nem minden esetben egyértelmű. Olvass még a témában
Egyik reggel megcsörrent a telefonom. Az egyik öcsém hívott. A halk szavú, leginkább elmélyedni tudó, az állandóan mosolygó, hegedülő és eredeti technológiával íjakat készítő. Nálunk a telefon a gyors egyeztetések eszköze, ritkán használjuk a családi kapcsolatok építésére. A reggeli hívás és a mellébeszélés éppen ezért igen nyugtalanná tett.
