„Erről soha nem beszélünk” Durva, de igaz sztorik, amiket jobb nem emlegetni

Bátyám 18 éves, visszahúzódó srác volt – azaz még most is az – sosem voltunk igazán jóban, ezért egyből gyanús lett, amikor bejelentette, hogy lett egy barátnője, aki vidéken él. Láttam Facebookon, hogy szerelmes üzeneteket posztolnak egymásnak, de persze soha senki nem látta még a titokzatos lányt, ezért a fotóit megfuttattam a Google képkeresőn. Persze kiderült, hogy valami random külföldi csaj, akinek a képeit ellopta a tesóm. Ennek ellenére, amikor rokonok vagy haverok kérdezősködtek, azt mondtam nekik, hogy találkoztam a lánnyal. Inkább magamat védtem ezzel, nem is annyira a testvéremet, mert nem akartam, hogy mások tudják, milyen ciki a bátyám. Vele persze sosem beszéltünk erről.

Jött egy tiltott helyen parkolás-büntetés a kocsira, anyám őrjöngött, hogy lehetek ilyen felelőtlen. Nem szóltam semmit, mert tudtam, hogy nem én vezettem aznap az autót, hanem apám. Megnéztem, hol parkolt tilosban és láttam, hogy az osztálytársamék környékén, akinek a csinos anyukájával mindig olyan jól elbeszélgetett szülői értekezleteken. Mikor hazajött faterom, csak mutattam neki a büntit és mondtam neki, hogy szeretnék egy új Playstationt. Egy szót sem szólt, másnap hozta és soha többet nem beszéltünk erről.