A megfelelő segítség szerepe
Fink szerint először is meg kell fejteni, hogy ténylegesen szorongás okozza-e a dühkitöréseket. Érdemes első körben a gyerekorvos segítségét kérni, aki akár tovább is irányíthat gyermekpszichiáterhez.
Fontos információkhoz juthatunk, ha megfigyeljük a gyereket játék közben és különböző helyzetekben a viselkedését elemezzük. Ha valami iránt kifejezi a félelmét, vegyük komolyan, ne bagatellizáljuk.
Ha meggyőződtünk róla, hogy szorongás áll a háttérben, már jobban fel tudunk készülni az esetleges dühkitörésekre is. Próbáljunk nyugodtak maradni ilyenkor és adjunk időt a gyereknek is, hogy megnyugodjon. Felesleges arra figyelmeztetni, hogy hagyja abba, amit csinál és nyugodjon meg, a beszéd nem sokat segít. Olvass még a témában
A fenyegetettség érzését kellene csökkentenünk, de erre a tipikus válaszok nem megfelelőek. Várjunk, amíg lenyugszik. Ha sikerült a gyereknek újra visszanyernie a nyugalmát, akkor hozzákezdhetünk a félelme leküzdéséhez.
Előbb-utóbb sikerül majd megfogalmaznia a félelme tárgyát is és akkor érdemben tudunk majd segíteni azzal, hogy azt elkerüljük. Próbáljunk nyitott szemmel járni és rájönni, mi válthatja ki a szorongását és bizalmába férkőzve beszélgessünk erről. A biztonságérzet fokozásával a szorongás is csökkenni fog és azzal együtt a dühkitörések is lassanként megszűnhetnek.
