Sokszor tapasztalom a környezetemben, hogy a dühöt megpróbáljuk elfojtani, sőt, mindent megteszünk azért, hogy ne is legyünk dühösek. Azt tanultuk gyerekként, hogy nem szereti senki azokat az embereket, akik dühöngenek, folyton dühösek. Pedig a düh egészen ősi érzés, teljesen normális reakció.
„Nincs okod dühösnek lenni!”
Ó, hányszor hallottam én ezt óvodáskoromban! Az óvónénik mindig ledegradálták a dühünket. Ma már sokkal jobb a helyzet, mert rájöttek, hogy lehet ezt jól kezelni, így az én gyerekeim már teljesen máshogy tanulták meg uralni a saját dühüket. Az én időmben valahogy sosem érdekelt senkit, hogy mi az, ami miatt dühösnek érzem magam. Nem is tanultam meg igazán kezelni, és sokszor másokon töltöttem ki, ahogy a többi gyerek is.
Azt tanultuk, hogy nem szabad dühösnek lenni, mert akkor csalódást okozunk. Haragudni fog az óvónéni, ezért majd anyu és apu is mérges lesz, és otthon nem nézhetünk tévét. A dühöt általában valamilyen fájdalom generálja, így a mélyére kell ásnunk a dolgoknak, hogy kiderüljön, mi áll a háttérben. Ha gyerekként nem tudtuk kifejezni a dühünket, felnőttként is nehézségeink adódhatnak ezzel. Gondolj csak bele, milyen nehéz rendezni egy vitát, ha a felek csak vagdalkoznak, ordibálnak egymással. Sokkal egyszerűbb akkor, ha képes vagy átlátni, hogy ezzel nem mész semmire.
Elfojtod, vagy kiadod?
A harag, a düh mindenkinél máshogy nyilvánul meg, de egy dolog közös: a szívdobogás fokozódik, az arc kivörösödik, emelkedik a vérnyomás, sőt, egyes hormonok – a kortizol és a tesztoszteron – szintje megemelkedik. Egyesek hangosan kiabálnak, toporzékolnak, ha dühösek, mások inkább elfojtják a bennük lévő erős feszültséget.
Tudnod kell, hogy a dühödhöz, a haragodhoz igenis jogod van. Így van ez akkor is, ha nálatok, a családban nem (volt) divat hangsúlyosan kifejezni az ilyen érzéseket. Természetes, hogy azoktól a szituációktól, amelyek dühöt váltanak ki belőlünk, meg akarunk szabadulni. Nem mindegy azonban, hogy azt, hogy te dühös vagy, hogyan élik meg mások, sérülnek-e közben.
Figyelned kell arra, hogy miközben haragszol, ne veszítsd el a kontrollt. Ilyenkor a szervezeted kiutat keres abból a helyzetből, amelyben valamiért nem érzed jól magad. A dühöd erős megnyilvánulása másokban félelmet kelthet, akár még a kapcsolataidra is negatív hatással lehet. Bizonyosan nem örül annak, hogy te ki tudtad adni a dühöd, akin épp csattan. Sokszor ő nem tehet semmiről, mégis őt bántod.
A visszafojtás további problémák forrása
Korántsem igaz azonban, hogy azok az emberek, akik kiadják a dühüket, azonnal megszabadulnak a feszültségtől, egészségesebbek. Az sem jó megoldás, ha elfojtod a dühöd amiatt, hogy mások ne láthassák rajtad, hogy mérges vagy.
Ha tartasz attól hogy mások mit gondolnak rólad, és ettől vezérelve soha nem adod ki azt, ami benned van, akkor csak gyűlik a feszültség. Mivel az sosem jó, ha a stressz felhalmozódik, valamilyen megoldást fogsz keresni a levezetésére.Ez általában valamilyen pótcselekvés, ami rossz hatással van az egészségedre: alkoholfogyasztás, dohányzás, evési zavarok. A düh elfojtása azonban nemcsak mentális vagy lelki szinten, hanem fizikailag is negatív hatást gyakorolhat rád. A visszafojtott harag csak halmozódik, ízületi fájdalmak, szív- és bőrproblémák járnak a nyomában.
Soha nem szabad szégyent érezned azért, mert dühös vagy, ez egy természetes emberi érzelem. Az azonban, hogy ezt hogyan adod ki, már a te felelősséged.
Ugyanígy az is nagyban rajtad múlik, hogy a gyermekeid hogyan tudják megélni a saját dühüket. Ha azt tanítod meg nekik, hogy a düh rossz dolog, amit el kell fojtani, akkor felnőttként mindig azon lesznek, hogy elfojtsák azt a haragot. Nem lesznek képesek igazán megélni az érzelmeiket, szégyenérzetük lesz, ha haragot, vagy más negatív érzelmet éreznek. Ez oda is vezethet, hogy nem fognak tudni bízni senkiben, talán még önmagukban sem, hiszen nincsenek stabilan megélt érzelmeik. A düh elfojtása tehát nagyon sok mindenre hatással van.
Hogy vezetheted le hasznosan a dühöd?
A harag mindenkinél máshogy jelentkezik, ezért mindenki máshogy is tudja feldolgozni azt. Hogy számodra mi az igazán hasznos és üdvös levezetési forma, neked kell rájönnöd. Lehet, hogy valamilyen sport fog segíteni, de az is lehet, hogy valamely művészeti ág gyakorlása lesz a megoldás. Sokaknak az segít, ha kiordíthatják magukból a dühöt. Felmennek egy hegytetőre, és ott kiabálnak egy óriásit.
A düh gyógyít, az elfojtása viszont meg is betegíthet. Ha úgy érzed, ez segít, menj olyan helyre, ahol nincsenek mások, és ordíts, ahogy a torkodon kifér. Vagy fogj egy ecsetet és fess, rajzolj egy csendéletet, vagy színezz felnőttszínezőben. Annyi minden van, amiben örömödet lelheted, és kiadhatod vele a feszültséget. A sikerhez szükség lehet egy kis időre, de hidd el, megéri.