Szenteste napja, ami mindent átírt
Tavaly a testem végül kimondta helyettem azt, amit évekig nem mertem: elég. Szenteste napján lebetegedtem. Az ünnepi menü félkészen maradt, én pedig alig tudtam enni valamit. Napokig gyenge voltam, és rá kellett jönnöm, hogy a túlhajtás nem játék. Ennek a rossz élménynek a hatására végre felismertem, hogy az ünnepi időszak nem lehet egy újabb kipipálandó pont, amit a maradék energiámból próbálok összeszervezni.
Belemerültem a tudatos lassítás művészetébe
Idén már tudatosan más ritmust választottam. Igyekeztem előre elosztani a feladatokat, átgondoltam, mire mondok igent, és megtanultam nemet mondani, ha valami nem fér bele. Már novemberben elmentünk kisebb kirándulásokra, decemberre pedig beiktattunk pár nagyobb programot: karácsonyi vásárok, nyugodt nézelődés, lassú séták a színes utcákon.
Már nincs bűntudatom amiatt, hogy tíz percre leülök egy forró matcha lattéval, vagy hogy olykor megállok, hogy egyszerűen csak egy kicsit fellélegezzek. Ezek a pillanatok már legalább olyan fontosak, mint bármelyik sütemény vagy dekoráció elkészítése. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
