Amikor az anyukák az esetleges kezdeti nehézségek után végre beállnak egy kényelmes rutinra az első gyerekkel, hirtelen amnéziások lesznek. Elfelejtik a terhesség, a szülés és az első hónapok fáradalmait és alig várják, hogy újra átéljék a csodát. Fiatal anyuka-ismerőseimet kérdeztem, hogyan élték meg az „egyik kicsi, másik pici” helyzetet. Az alábbi válaszok segítenek, mire kell számítani, ha jön a kistestvér.
Két gyerek felér öt gyerekkel
„Az első dolog, amire rájöttem, amikor megszületett a második kisfiam, hogy 1+1 az nem kettő, hanem inkább öt” – mondja Barbara.
Állítása szerint olykor szeretne polippá változni, mert szüksége lenne nyolc karra. Ha férjével mennek valahova a gyerekekkel, relatív könnyű dolguk van, hiszen mindenkinek jut egy gyerkőc, de egyedül kimozdulni a két csemetével igazi kaland.
„Mire az egyikre feladom a cipőt, addig a másik már szétpakolta a fél konyhát. Ketten háromfelé szaladnak, én meg csak kapkodom a fejem és próbálom kezelni a káoszt.”
Állítása szerint olykor szeretne polippá változni, mert szüksége lenne nyolc karra. Ha férjével mennek valahova a gyerekekkel, relatív könnyű dolguk van, hiszen mindenkinek jut egy gyerkőc, de egyedül kimozdulni a két csemetével igazi kaland.
„Mire az egyikre feladom a cipőt, addig a másik már szétpakolta a fél konyhát. Ketten háromfelé szaladnak, én meg csak kapkodom a fejem és próbálom kezelni a káoszt.”