Ennek oka többek között a menstruációval kapcsolatos alultájékozatlanság és az, hogy a betegek – és sajnos sokszor az orvosok is – hajlamosak „normalizálni”, azaz nem kellően komolyan venni a tüneteket. Mikor egy szimptómáktól szenvedő nő végre megtudja, mi a betegsége, hatalmas megkönnyebbülést érez. Mivel azonban az endometriózis egy kívülről nem mutatkozó, nem „látványos” betegség, az illető környezete hajlamos a súlyosságát elbagatellizálni és érzéketlenül kezelni. Az alábbi öt dolog az, amit az endometriózissal küzdő nők szeretnének, ha a családjuk, barátaik és munkatársaik tudnának.
Nem direkt mondom le a programokat
Lehet, hogy hetek óta terveztünk egy bulit vagy kiruccanást és hidd el, én is ugyanúgy vártam mint te, de nem vagyok jól és csak mindkettőnk szórakozását elrontanám, ha mégis mennék. Sajnálom és tudom, hogy csalódott vagy, de sajnos ez a betegség ilyen: hol kibírhatóbb, hol nagyon rosszul vagyok. Borzasztó érzés, hogy úgy érzem, mindig cserbenhagyok másokat, de sosem tudom előre, éppen milyen napom lesz.
