Amit csak a nagycsaládosok érthetnek: zajban élni, gyorsan enni (hogy jusson a jóból)

Amikor még gyerekek voltatok, mindig korán kezdődött a nap, mert valaki biztos, hogy a madarakkal kelt. Aztán beindult a nap, valaki mindig vitázott valakivel, vagy épp a kicsik kacagták végig a házat. Egy biztos, csend az soha nem volt.

Amikor már felnőttek vagytok, a családi eseményeken sem számíthattok zen közegre. Ennyi embernek mindig van valami mondanivalója, és ha csak normál hangerőn beszélnek, az is olyan, mintha a Sziget nagyszínpada előtt álldogálnál.

Hogy az emberek aztán csodálkoznak, ha hangosan beszélsz? Hiába, megszoktad, hogy ha figyelmet akarsz, túl kell harsogni mindenkit.

Ha minden nagynénit, nagybácsit és unokatesót felköszöntesz, havonta két-három ilyen esemény is jön, éppen ezért egy ideje már csak telefonáltok, de ajándékot nem vesztek, mert arra a komplett éves költségvetésed is rámenne.

Ugyanakkor bármennyire igyekszel, időnként a köszöntésről is lecsúszol, és megdöbbensz, amikor kiderül, hogy a legkisebb unokatesód már nem 6 éves. Már három éve nem az…