A csend
A szüleim állandóan veszekedtek, illetve otthon állandóan üvöltött a tévé. A legfurcsább számomra az volt, amikor elköltöztem, hogy csend van. Az első pár napban alig tudtam elaludni, egyszerűen furcsa volt, hogy nincs zaj. Nem tudom, másnak is volt-e már gondja azzal, hogy azért nem tudott pihenni, mert „túl nagy volt a csend”.
Magány
Igazi olaszos családban nőttem fel, három testvérrel és olyan szülőkkel, akiknek sok barátja volt, szinte mindig egy csomó ember volt a házban. Amikor lement a költözés körülötti hercehurca, hazamentek a barátok és először töltöttem életemben egyedül egy napot otthon, nem tudtam mit kezdeni magammal. A „nagy szabadságot” - amire azt hittem, hogy mindig vágytam - hirtelen magányként éltem meg, sírva hívogattam anyámat. Aztán megszoktam és megszerettem az egyedüllétet, de elsőre nagyon ijesztő volt.
Olvass még a témában
Anyagiak
Amíg otthon laktam, a havi keresetem jó pénznek számított, de amint magamnak kellett a lakbért, rezsit és ételt fizetnem, rájöttem, hogy alig van pénzem. Fogalmam sem volt, hogy a tisztálkodószerek, tampon, betét, fülpiszkáló, vattakorong milyen irdatlan összegbe kerül egy nőnek havonta, mert addig természetes volt, hogy anyámét használtam.
