Az egyik leggyakoribb jelenség, amit megfigyelhetünk, hogy az emberek hajlamosak az exüket „dilisnek” vagy „őrültnek” nevezni, vagy bármi egyébnek, ami negatív töltettel rendelkezik. Mi ezzel a gond? Hiszen mindenki azért szakít, mert valamiért nem passzol össze az exével… Az ilyen jellegű kijelentésekkel Seth Meyers, klinikai pszichológus szerint az a legnagyobb baj, hogy egyoldalúan próbáljuk megmagyarázni a szakítást és ezzel a volt partner viselkedését is.
Ha te jársz ebben a cipőben, el kell gondolkoznod a miérteken, akárcsak akkor, ha valaki neked udvarol, miközben ilyen módon jellemzi az exét. Érdemes fenntartásokkal kezelned egy ilyen állítást, mert ez többet árulhat el a beszélőről, mint arról, akiről valójában szó van.
De miért mondunk egyáltalán bármi negatívat az exünkre?
Az emberek különböző okokból minősítik „őrültnek” és „dilisnek” az exüket. Ez a magatartás gyakran egy védekezési mechanizmus, amellyel megpróbálják magukat jobbnak, ártatlanabbnak feltüntetni a kapcsolatban, ezzel is pozitívabb képet festve a személyiségükről. Meyers szerint ez a viselkedés az érzelmi feldolgozás egyik módja is lehet, amely segít megbirkózni a szakítással járó fájdalommal. Olvass még a témában
Eláruljuk, miért gyakran a harmadik szerelem az Igazi
„Nem csak a gyerek a központ” – Történetek egészséges házasságokból
„Jól nézel ki, meg sem ismertelek!” A legpofátlanabb kétélű bókok
„Három éven keresztül én voltam a házvezetőnő, a takarítónő, a mosónő és a szakácsnő.” – Ezért ne legyél te is a „mankeeping” áldozata
Az ilyen megnyilvánulások hátterében számos pszichológiai tényező állhat, mint például a felelősség elhárítása, az empátia hiánya, vagy egyszerűen a sértettségből fakadó bosszúvágy – ami viszont arra utal, hogy akivel randizol, sajnos még nincs túl az előző kapcsolatán.
Amikor valaki az exét „dilisnek” nevezi, azzal implicit módon azt sugallja, hogy a kapcsolat összes problémájáért a másik fél tehető felelőssé. Magyarul leveszi a saját vállairól a terhet. Azonban a párkapcsolatok dinamikája ennél sokkal összetettebb. A legtöbb esetben mindkét fél hozzájárul a problémák kialakulásához, majd végül a szakításhoz. Az ilyen jellegű, túlságosan is egyoldalú jellemzések gyakran leegyszerűsítik a valóságot és elhomályosítják a valódi problémák megértését. Gyakran pedig ellehetetlenítik azt is, hogy levonjuk a konzekvenciákat és fejlődjünk.
