A közönségesen nevetőgázként ismert üvegházhatású gáz kibocsátása egyre nő. Vajon csökkenthetjük a legnagyobb kibocsájtók termelését?
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében a világ élelmiszer-forrásai reflektorfénybe kerültek. Ennek jó oka van: a mezőgazdaság felelős az emberi eredetű éghajlat-felmelegedés 16–27%-áért.
De ezeknek a kibocsátásoknak a nagy része nem a szén-dioxidból származik, ami ismert „kártevő”, ha a klímaváltozásról van szó. A legjelentősebb felelős ezen a téren egy egészen másik gáz: dinitrogén-oxid (N2O) – áll a BBC cikkében.
„A nevetőgáz néven is ismert N2O közel sem éri el a megérdemelt figyelmet” – állítja David Kanter, a New York-i Egyetem tápanyagszennyezés-kutatója és a nitrogénszennyezés kutatására és a politikai döntéshozatalra összpontosító Nemzetközi Nitrogén Kezdeményezés alelnöke. „Ez egy elfelejtett üvegházhatású gáz” – mondja.
Mégis, a molekulák szempontjából az N2O körülbelül 300-szor olyan erőteljes, mint a szén-dioxid, ha a légkör felmelegedéséről van szó.
Mint a CO2, ez is hosszú életű, átlagosan 114 évet tölt az égen, mielőtt szétesik. Az ózonréteget is lebontja. Összességében a nevetőgáz éghajlati hatása félig sem tréfa.
A mezőgazdaság a legnagyobb bűnös
Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület (IPCC) tudósai úgy becsülték, hogy a dinitrogén-oxid az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának körülbelül 6%-át teszi ki, és ezen N2O-kibocsátások körülbelül háromnegyede a mezőgazdaságból származik.
De annak ellenére, hogy az éghajlatváltozáshoz jelentősen hozzájárul, az N2O-kibocsátást az éghajlat-politika nagyrészt figyelmen kívül hagyja. És a gáz tovább halmozódik. A dinitrogén-oxid-források és -elnyelők 2020-as áttekintése szerint az emisszió az elmúlt négy évtizedben 30%-kal nőtt, ai meghaladja az IPCC által leírt összes lehetséges legnagyobb kibocsátási forgatókönyvet. Ebben a mezőgazdasági talajművelés – különösen a szintetikus, nitrogén műtrágya erős használata miatt – a fő bűnös.
A tudósok ma is számos módszert vizsgálnak a talaj kezelésére vagy a gazdálkodási gyakorlatok átalakítására, hogy visszaszorítsák az N2O termelést.
„Bármi, amit a műtrágya-felhasználás hatékonyságának javítása érdekében tenni lehet, sokat számítana”
– mondja Michael Castellano, az Iowa Állami Egyetem agroökológusa és talajtudós.
A lehetséges módszerek a gáz csökkentésére
Az egyik lehetőség egyes mikrobák képességének kiaknázása, melynek segítségével a növényeket közvetlenül nitrogénhez lehet juttatni, csakúgy, mint a nitrogénmegkötő baktériumokkal teszik azt már most is már a bab, földimogyoró és más hüvelyesek esetében.
„Valóságos aranybánya él a talajban” – mondja Isai Salas-González, a növényi mikrobiómáról szóló cikk szerzője és mikrobiológus.
De néhány tudós és mikrobiológus azonban szkeptikus a gyors mikrobiális megoldással kapcsolatban. Az ilyen „biotrágyák” vegyes sikereket értek el, a talajtól és a környezettől függően, amelyben alkalmazzák őket – mondja Tolu Mafa-Attoye, a kanadai Guelphi Egyetem környezeti mikrobiológia hallgatója.
A búza egyik terepi tanulmányában például a növények jó mikrobákkal történő beoltása fokozta a növények növekedését, de csak valamivel nagyobb hozamokat eredményezett. És vannak tisztázatlan kérdések azzal kapcsolatban is, hogy a mikrobóbák befolyásolhatják-e negatív irányba a talaj ökológiáját.
Akárhogy is, a tudósok abban egyetértenek, hogy az N2O kibocsájtásra sürgősen megoldást kell találnunk, és hogy az éghajlatváltozás megállításához nem lesz elegendő, ha kizárólag a CO2-lábnyomunk csökkentésére fókuszálunk.