Várjunk csak, jártam már itt? Álltunk ugyanezen a helyen és mondtad már nekem ugyanezeneket a mondatokat a múltban? Olykor egy új élmény alkalmával azt érezzük, nem először tapasztaljuk meg, ez pedig nem más, mint a déja vu, ami franciául annyit jelent: „már látott”, de miért történik ez?
Mindannyiunknak volt már halványabb vagy egészen erős déja vu érzése, nekem ráadásul egyszer „szimultán déja vu-m” is. Nem tudom, ennek mi a pontos megnevezése, mindenesetre az történt, hogy az egyik kolléganőmmel ugyanabban a pillanatban éreztük azt egy céges buli alkalmával, hogy ez a helyzet már megtörtént velünk. Én szórakoztatónak találtam ezt, ő inkább kicsit ijesztőnek. Mivel nálam sokkal spirituálisabb beállítottságú, egyből valami ezoterikus magyarázatba fogott a magasabb dimenziókról.
A Mátrix című sci-fiben Trinity karaktere azt mondja, a déja vu hiba a rendszer által stimulált realitásban. Mások úgy gondolják, egy feltörő élmény előző életünkből. Az élmény minden esetben váratlan és hamar tovatűnik. Éppen emiatt a megfoghatatlanság miatt vagyunk hajlamosak társítani a misztikummal vagy paranormálissal.
Mit mond erről a tudomány?
Az ezzel foglalkozó tudósok, másnéven emlékkutatók régóta próbálták előidézni a déja vu érzését laboratóriumi körülmények között. Sikerrel is jártak, mert 2006-ban először áttörést értek el, ugyanis képesek voltak hipnózis alatt álló résztvevőknél emléket kreálni. Ez az emlék egyszerű dolog volt, például valami játékban való részvétel, vagy egy színes nyomtatott szó megpillantása. Ezekre a hipnózis feloldása után különböző csoportfoglalkozások alatti utalásokkal próbálták emlékeztetni az embereket, a legtöbb esetben sikerrel.
A SIMS számítógépes játék használatánál is sikeresen idézték elő a déja vu-t, mikor a virtuális valóságban egymásra hasonlító alaprajzú tereket hoztak létre.
Például mikor egy virtuális kert bokrait ugyanúgy rendezték el, mint egy szeméttelepen a szemétkupacokat, az emberek határozott déja vu érzéséről számoltak be.Az emlékkutatók arra jutottak, hogy a déja vu egy olyan emlék-jelenség, ami hasonlít egy valós élményhez, csak nem tudjuk tisztán felidézni.
Agyunk tehát felismeri a múltbéli és a pillanatnyi helyzet hasonlóságát, így annak ismerős voltát érzékeljük, ugyanakkor nem tudjuk a fejünkben pontosan elhelyezni.
Mások szerint a déja vu nem más, mint hamis emlék. Olyan esemény, amiről úgy érezzük, megtörtént velünk, pedig ez nem igaz. Mint mikor felébredünk egy álomból és még nem tudjuk eldönteni, hogy álmodunk-e vagy ez már a valóság, mert a kettő közötti határvonal elmosódik. Ez a teória kezd idejétmúlttá válni, de egyes pszichológusok még ezt tartják a hivatalos magyarázatnak.
Ennek pedig többek között ellentmond egy FMRI, azaz funkcionális mágneses rezonancia képalkotás segítségével végzett kísérlet. Ennek során ugyanis a 21, laboratóriumi körülmények között előidézett déja vu-t átélő kísérleti alany agyában nem mutattak ki aktivitást az emlékekkel kapcsolatos területeken. Pedig az, hogy a hippokampusz nem aktivizálódott, arra enged következtetni, hogy a déja vu-nek nincs köze az úgynevezett „hamis emlékekhez”. Ehelyett azonban az agyban a döntéshozatalért felelős részek voltak aktívak. Ebből azt a következtetést vonták le a tudósok, hogy ilyenkor az agy ellentmondást igyekszik feloldani. Amikor tehát déja vu-t érzünk, az agy lefuttat egy gyors keresést az emlékeink között hogy eldöntse, valóban megtörtént-e velünk az adott élmény vagy nem.