Az édesanyák hajlamosak túlfélteni fiú gyermeküket, és azt gondolom ez így van jól. Apaként sokszor feszegetem a fiam határait egy birkózásban, vagy egy erőpróbában, mert úgy látom nagyon élvezi és igénye van rá. Amikor birkózunk, a párom igyekszik elhagyni a szobát, mert sokkal hamarabb megszakítaná a küzdelmet, mint mi. Pedig én is féltem a fiamat, de valahogy a férfiak ingerküszöbe máshol van, mint a nőké.
Nagyon élvezem, amikor a fiam beszámol a napjáról.
Amíg a lányok sulis beszámolójának lényegében csak a lefekvés vet véget, addig a fiamnál ez átlagban, többszörös felbővítés után is elfér egy twitter üzenetben.
Azt vettem észre, hogy amikor megkérdezi, mit csináltam aznap, akkor ha férfiasan egy mondatban megválaszolom a kérdését, nem gondolja, hogy valamit kihagytam, megbízik bennem, hogy ha lett volna valami fontos, akkor azt biztosan közöltem volna vele. Általában én is elfogadom tőle, a “milyen volt a napod” kérdésre azt a választ, hogy “jó”. Nem titkolózik – ha rákérdezek témákra, akkor kibontja, és el tudja mondani kibővítve is a dolgokat, de alapvetően nem szaporítja a szót. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
