Sokan fordulnak párterapeutához, vagy keresnek valahol máshol megoldást, amikor úgy érzik: még mindig szeretik a párjukat, de már nem érzik úgy, hogy összetartoznak. Sok pár éli úgy az életét, hogy megosztják a feladataikat, mégsem érzik, hogy egy csapatot alkotnának. Pedig ez a közösségérzés az, ami összekovácsolja és együtt is tartja az embereket – éppen ezért fontos odafigyelni a hiányára, még akkor is, ha a felszínen nincsenek problémák, és olajozottan működik a közös gépezetetek.
A pszichológiai szakirodalom szerint két egyszerű, de rendszeresen gyakorolható szokás segít abban, hogy a párok ne csak feladatokat osszanak meg, hanem valóban csapatként éljék meg az életet.
Ne csak a feladatokon, a célon is osztozzatok
Sok pár úgy működik, mint egy jól szervezett iroda: mindenki tudja, mi a dolga, el is végzi, de közben nem érzi úgy, hogy a másik is értékelné azt, amit tesz. Ez abból fakad, hogy a felelősségek technikai elvégzése nem feltétlenül teremti meg azt a mély kapcsolatot, amit egy közös cél adni tudna. Olvass még a témában
Ha egy feladatot csak kiosztanak, akkor a pszichológiai élmény gyakran az, hogy „egyedül csinálom ezt, miközben a másik mással foglalkozik”.
A munkamegosztás tehát lehet hatékony, de nem feltétlenül ad érzelmi közösséget. A változás kulcsa, hogy ne csak a feladatot, hanem annak jelentését is megosszátok.
Sokszor az is segít, ha csak hangosan kimondjátok a másiknak, mit miért csináltok:
„Amikor te rendezed a számlákat, számomra az azt jelenti, hogy gondoskodsz a közös jövőnkről.”
„Ez a házimunka azért fontos nekem, mert így van időnk együtt lenni este.”
Ezek az egyszerű mondatok segítenek abban, hogy a feladatok ne csak feladatként legyenek előttünk, hanem egy közös célhoz vezető lépések legyenek. Ez erősíti azt az érzést, hogy „mi együtt tartjuk fenn ezt az életet”, nem pedig külön-külön dolgozunk egymás mellett.
