Kísérletek és „csodák”
Az érintés mechanizmusát és hatásait már sokan és sokféleképpen vizsgálták. Egy kísérletben például három csoportot különítettek el. Az első csoport tagjaival kezet fogtak, a második csoportba tartozóknak megérintették a vállát, a harmadik csoport alanyait pedig senki sem érintette meg. Ezután megkérték őket, hogy vegyenek részt egy szerencsejátékban. Kiderült, hogy azok a személyek, akiknek a vállát megérintették, többet mertek kockáztatni másoknál.
A pszichológusok ezt azzal magyarázták, hogy gyerekkorunkban az édesanyánk sokszor a vállunkon tartotta a kezét, nehogy gyermeki tudatlanságunkból adódóan bajunk essen. Bőrünk idegsejtjei egész életünkben őrzik ezt az emléket.
Egy másik kísérlet keretében férfi pszichológiai asszisztensek két héten át minden éjjel más-más éjszakai klubot látogattak meg. 120 nőt kértek fel táncolni, akik felének a felkéréskor a karját egy-két másodpercre enyhén megérintették, míg a többieket egyáltalán nem érintették meg. Beigazolódott, hogy azok a nők, akik érintést kaptak, szívesebben mentek táncolni, mint a többiek.
