A „csodanő” kifejezés elsőre talán elismerőnek tűnik. Hiszen ki ne akarna olyan nő lenni, akit csodálnak? De ha mélyebbre nézünk, ez a jelző inkább bilincs, mint korona. Amikor glorifikáljuk a „csodanőket”, valójában csak megerősítjük őket az elnyomott szerepükben. Úgy állítjuk be, mintha az értékük kizárólag a szenvedésükből, a lemondásaikból és az önfeláldozásukból fakadna. És ezzel olyan narratívát teremtünk, amelyben nem lehet segítséget kérni. Mert hogy is kérhetne egy „csodanő” segítséget? Hiszen ő mindent bír, mindent megold, mindig mosolyog, sosem fárad el.
Akkor lesz tisztes, becsületes és szerethető, ha mosolyogva végzi a munkát és kisüti a negyvenkettedik palacsintát is a nyári melegben, igen, persze, hogy örömmel, pedig belül talán sikítani tudna.
A valóság az, hogy ezek a nők nem csodák – hanem emberek
Magukra hagyottak, túlterheltek, és rettenetesen fáradtak. A „csoda” abban áll, hogy egyáltalán még talpon vannak. És amikor a társadalom meghatottan ünnepli őket, miközben jólesően kortyolja a kávét a négyfogásos vasárnapi ebéd után – amit természetesen a „csodanő” főzött –, akkor újra és újra cserbenhagyjuk őket.
Mert ezeknek a nőknek nem ünneplésre van szükségük, hanem támogatásra. Egy felnőtt társra, aki nem „segít”, hanem felelősséget vállal. Egy családra, ahol a házimunka nem természetesen a nő dolga. Egy munkahelyre, ahol nem néznek ferde szemmel, ha valaki nemet mond a túlórára, mert otthon is helyt kell állnia. És egy társadalomra, amely nem úgy tekint a női erőre, mint egy kimeríthetetlen forrásra, amit bűntudat nélkül ki lehet zsákmányolni. Olvass még a témában
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
Én az anyám sikerprojektje voltam – a gyerekemre már nem akarom rátenni ezt a nyomást
„10 évig kerestem, és három országgal arrébb megtaláltam az anyámat” – Örökbefogadottak mesélnek róla, hogyan találták meg a rokonaikat
A diagnózisod lehet ok, de nem kifogás – Miért kezdtük fegyverként használni a pszichológiai terminusokat?
Igen, a nők erősek. Ez igaz. De ez nem azt jelenti, hogy ezzel a mondattal el is intéztük, hogy bármilyen terhet rájuk rakhassunk. Nem lehet a női kitartást kifogásként használni arra, hogy agyonnyomjuk őket. Nem lehet azt mondani, hogy „úgyis kibírják”, és közben minden terhet rájuk pakolni.
Egy „csodanő” iránti tiszteletünket nem azzal fejezhetjük ki a legjobban, ha könnyes szemmel mesélünk róla egy első randin – hanem azzal, ha megtörjük azt a mintát, amiben a csodák csakis az önkizsákmányolásból születhetnek. És ha végre azt mondjuk nekik: nem kell egyedül csinálnod. Most már itt vagyok.
Következő cikkünkMit egyél, hogy gyorsabban gyógyuljon a herpeszed?A herpeszvírus sajnos sokunk életére hatással van, hiszen kevés kellemetlenebb dolog van annál, mint amikor a szánkon vagy más területeken megjelennek azok a fájdalmas kis hólyagocskák, amelyek idővel kifakadhatnak. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy az immunrendszerünk támogatásával képesek vagyunk felvenni a harcot a…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
