A család természetes rendje
A szülő ad, a gyerek kap. A szülővé válás és a szülői szerep nem „jó” vagy „rossz”.
Az élet mellett a szülők még sok mindent adhatnak a gyereknek: otthont, ételt, idejük egy részét, lemondásokat. A család természetes rendje szerint a szülő a gyerek előtt jött világra, ezért a gyerek fölérendeltje, ahogy az idősebb testvérek is.
A gyerek mindig azt követi, ami az anya és az apa családjából hiányzott, vagy amit szülei fontosnak tartottak. Azt követi, ami a felszínen érvényesül, de a háttérbe szorulót fogja megvalósítani: azt, amit nem szabad. Ha például az elvált apa azt mondja a lányának, hogy ne legyen olyan, mint az anyja, a lány mégis olyan lesz. Olvass még a témában
Szolidaritást fog érezni az anyjával, mert lelkében mindkét szülőt magában hordozza. De ha az apa megengedi neki, hogy bármelyikükre hasonlítson, akkor a gyereknek nem kell anyja rossz tulajdonságait átvennie, csak azt, ami a fejlődéséhez kell.
A szülőnek nem szabad bocsánatot kérnie a gyerektől, mert a megbocsátó gyerek az erősebb pozíciójába kerül. Bocsánatkérés helyett mondja inkább azt a gyereknek, hogy: „sajnálom”.
