Életmód / Ezotéria

Csodálatos történetek a régi időkből

Csodálatos történetek a régi időkből

Az emberek már az idők hajnalán úgy érezték, vannak olyan ismeretlen erők, amelyek befolyásolják a sorsukat. Többnyire a vallás és a mágia révén próbálták megérteni és irányítani életük menetét.

Talizmánok és amulettek

Londonban, a British múzeumban őriznek három agyagkutyát, amelyeket az ókori asszírok készítettek. Hiedelmük okán elásták őket a küszöb alá, mert hitük szerint a kutya szelleme vigyáz rájuk, óvja őket.

Az asszírok éppen úgy, mint a többi ókori nép, azt tartották, hogy a betegségeket és a bajokat a gonosz szellemek hozzák az emberre. Ettől való félelmük okán, amuletteket, talizmánokat készítettek, azokat viselték, vagy a megfelelő helyen tartva bíztak bennük, hogy azok megóvják őket a természetfeletti erők okozta veszedelmektől. Egyes kutatók szerint ezeket a tárgyakat egy szertartás során gyógyító és szerencsét hozó erőkkel ruháztak fel, amely erők védték ezen tárgy használóját a gonosz erőktől.

Az ókori népek közül talán az Egyiptomiak használták a legtöbb amulettet, még a múmiákra is helyeztek belőlük. Az elhunytak egyik legfontosabb amulettje az udzsat volt, amely Hórusz isten szemét ábrázolta, de „népszerű” volt még a szkarabeusz, vagy galacsinhajtó bogár is, amely a folytonos megújulás szimbólumává lett.

Csillagjóslás

Az ókori ember gyakran tanulmányozta az égboltot, ezáltal jósolva meg a földi eseményeket. Valószínűleg az emberiség a természeti jelenségek közötti összefüggések valamelyen rendszerét keresve jutott el az asztrológiáig. Az asztrológia történetét kutatók szerint a valódi csillagjóslás az ókori Sumerban a mennybolt tanulmányozásából alakult ki. Szinte bizonyos, hogy a csillagjóslás kezdetei az égi előjelek, más szóval az ómenek tanulmányozásához nyúlnak vissza.

Feltehetően a babiloni jövendőmondók figyelték meg először a születéssel kapcsolatos ómeneket, de az ókori görögöknek szokás tulajdonítani az újszülöttek sorsának meghatározásával foglalkozó születési, avagy hellenisztikus asztrológiát, amely a modern nyugati csillagjóslás elődje. Az ókori Görögországban az egyes emberek horoszkópját annak alapján határozták meg, hogy születése időpontjában milyen volt a csillagok, a bolygók, a Nap és a Hold állása. A horoszkóp kifejezés is görög eredetű, „órajelzőt” jelent.

Platón és Arisztotelész szerint a világegyetem az egyénnel alkot egységet – ”amint fent, úgy lent” -, ahol a Föld áll az univerzum középpontjában és a Nap körülötte kering. Az ő elméleteiken alapul a Nap pályájának felosztása tizenkét részre, vagy házra, ezeket egy-egy állatövi jegy szimbolizálja.

Az angyali eredet

Az angyalok valahol Isten és az ember világa között utazó szellemi lények. Az angyalt jelölő görög és héber szó egyaránt „hírnököt” jelent és a Bibliában is többnyire ez a feladatuk. Az angyalok megjelenhetnek közönséges emberek képében is, lehetnek próféták, akik cselekvésre buzdítanak, lehetnek természetfölötti lelkek, közbenjárók, vagy hírhozók, sőt a személytelen erők, mint a szél, vagy a felhő, meg a tűzoszlop, amely a pusztában vezette a zsidókat, vándorlásuk során.

A pestist és az egyéb járványokat gonosz angyaloknak is hívták. Az angyalnak tulajdonítanak vagy angyalinak tekintenek számos olyan jelenséget, mint például az ihlet, az ösztönös cselekvések vagy a gondviselés megnyilvánulásai.

Az egyház tanítása szerint az angyalok, arkangyalok adott hierarchiában helyezkednek el, láthatatlan lények, kiknek nemük nincsen és teremtésüktől fogva halhatatlan lények. A Bibliában egyedül, Mihály és Gábor arkangyal szerepel név szerint. Amikor a nevüket kérdezik, az angyalok többnyire megtagadják a választ. Ez talán azt a korabeli hitet tükrözi, hogy a szellemlények veszítenek hatalmukból ha kitudódik a nevük.

A földi paradicsom titka

A régi bölcsek szerint létezik egy hely, ahol az ég és a föld találkozik. Tibeti és mongol lámák ősidők óta emlegetik az úgynevezett Sambhalát. A modern kutatók véleménye megoszlik arról, hogy a valósságban létezik-e ez a hely, ami maga a földi paradicsom. Egy tibeti legenda foglalja össze mindazt, amit a helyről tudunk. Eszerint Sambhala, Tibettől északra található. A legenda szerint Buddhát itt avatták be a kálacsakra, jelentése szerint, az Idő Kereke tanaiba, melyek asztronómiát, asztrológiát és egyéb kozmikus elméleteket tartalmaznak.

Azt beszélik ez a rejtélyes hely egy völgy mélyén búvik meg és óriási hófödte hegyek ölelik át. Megközelítését egy kiszáradt tómeder nehezíti, csupán egy keskeny hágón vagy barlangon keresztül vezet oda út. A lámák szentül állítják, hogy ide nem juthat el minden vándor, csak az, aki meghívást kapott. A hagyomány szerint Sambhala lakói maguk gyógyították minden betegségüket, olvasni tudtak mások gondolataiban, megjósolták a jövőt és akár száz évig is éltek.

Ma talán hajlamosak vagyunk megmosolyogni a régmúlt meséit, mondván, azok csak mítoszok és babonák, de létük bizonyíték arra, hogy elődeink megpróbáltak szembeszállni az ismeretlennel és a félelmeikkel.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást