Csillagjóslás
Az ókori ember gyakran tanulmányozta az égboltot, ezáltal jósolva meg a földi eseményeket. Valószínűleg az emberiség a természeti jelenségek közötti összefüggések valamelyen rendszerét keresve jutott el az asztrológiáig. Az asztrológia történetét kutatók szerint a valódi csillagjóslás az ókori Sumerban a mennybolt tanulmányozásából alakult ki. Szinte bizonyos, hogy a csillagjóslás kezdetei az égi előjelek, más szóval az ómenek tanulmányozásához nyúlnak vissza.
Feltehetően a babiloni jövendőmondók figyelték meg először a születéssel kapcsolatos ómeneket, de az ókori görögöknek szokás tulajdonítani az újszülöttek sorsának meghatározásával foglalkozó születési, avagy hellenisztikus asztrológiát, amely a modern nyugati csillagjóslás elődje. Az ókori Görögországban az egyes emberek horoszkópját annak alapján határozták meg, hogy születése időpontjában milyen volt a csillagok, a bolygók, a Nap és a Hold állása. A horoszkóp kifejezés is görög eredetű, „órajelzőt” jelent.
Platón és Arisztotelész szerint a világegyetem az egyénnel alkot egységet – ”amint fent, úgy lent” -, ahol a Föld áll az univerzum középpontjában és a Nap körülötte kering. Az ő elméleteiken alapul a Nap pályájának felosztása tizenkét részre, vagy házra, ezeket egy-egy állatövi jegy szimbolizálja. Olvass még a témában
Az angyali eredet
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
