Rengeteg dolgot hozunk magunkkal otthonról, sokszor észre sem vesszük, mennyi mindent átveszünk a szüleinktől, akik szintén az elődeinktől tanultak egy-egy viselkedésmintát, problémakezelési módot, értékrendszert. Transzgenerációs örökségnek nevezzük a jelenséget, amikor a traumát elszenvedett nemzedék után jövő generáció is a trauma jeleit mutatja, anélkül, hogy vele hasonló trauma történt volna. Háborús katasztrófák, tömegmészárlások túlélőinél jól megfigyelhető volt a hatás. Családokon belül is működik, például az egyik szülőt ért trauma hatása – szorongás, depresszió – a gyerekeknél is megjelent.
A szülő öntudatlanul adja tovább sérült mintáját, éppúgy, ahogy a családi szokások, rítusok is öröklődnek, egyszerűen tovább visszük, amit otthon tanultunk, gyakran kérdés nélkül.
A gyerek elsősorban szüleitől tanul. Nem csak azt tanulja meg, amit mondanak neki és tudatosan át is akarnak adni, hanem azt is megtanulja, amit cselekszenek. Viselkedést, kommunikációt, szülői szerepeket és a párkapcsolat működési elveit is ilyen módon sajátítja el. Olvass még a témában
Hogy nem híznak el az olaszok a szénhidrátoktól? A titkuk
3 oka is lehet, amiért a felnőtt gyermeked undok veled
Miért válsz újra lázadó tinivé, amikor hazamész a szüleidhez?
Bélbarát ételeket és italokat fogyasztani nagy kincs, sokan mégsem figyelünk rájuk eléggé – dietetikus segít, hogyan vihetsz be belőlük többet
Nehéz kilépni a múlt árnyékából
Ezek a mintázatok olyan erősek, hogy nehéz változtatni a berögzült, átvett formákon. Azért is nehéz változtatni, mert észrevétlenül rögzülnek ezek minták és fel sem tűnik, ha mi magunk is ugyanúgy viselkedünk társas helyzetekben, párkapcsolatban és szülői szerepeinket gyakorolva, mint ahogy szüleinktől láttuk. Így talán észre sem vesszük, hogy párunkkal azonnal kiabálunk, ha valamiben nem ért egyet velünk, egyszerűen azért, mert otthon így viselkedtek a szüleink.
De számos egyéb mintázat létezik, amelyet családi karmaként magunkkal hurcolunk. Amíg nem vesszük észre, hogy változtatnunk kell rajta, addig mérgezi az életünket. Tipikus mintázatok például a nélkülöző generáció leszármazottainak átörökített folytonos halmozás, a pénz utáni vágy, a táplálkozásnak tulajdonított túlzott fontosság.
De jellegzetes az elvált szülők által megtanított „ne bízz meg egy nőben/férfiban sem” vagy a „házasságok úgyis felbomlanak” minták. Traumaként öröklődik, ha történt valamikor a családban elhagyás, nélkülözés, kitagadás, öngyilkosság, erőszak. Nem meglepő, ha a gyerekek, unokák ilyen esetben stresszesek, neurotikusak, szorongóak.
