Mire feleszméltem, a fürdőszobatükör előtt álltam, púderrel a kezemben. Mire újból feleszméltem, felszabadultam nevettem. Aztán megint eszméltem, és azt éreztem, hogy élni kezdtem. Természetes közegben, egy kicsit sem aggódva… biztonságban, egy puha csókban, egy ölelésben.
Az elmúlt egy év a hirtelen szerelmek időszaka volt, mely inkább késztetett arra, hogy csábítsak, kicsit más legyek, mint ami valójában vagyok. Őszinte, de mégis egy kicsit mesterkélt… a férfi szája ízének megfelelő. Rajongó. És türelmetlen.
Ám ez más szerelem… ahogy minden szerelem más. Egy nő olyan, mint egy csodás hangszer. Úgy szólal meg, úgy létezik, ahogy a férfi akarja, ahogy a férfi játszik rajta. Olvass még a témában
Eszmélések sora következett újra. Pillanatok, melyek olyan nyomot hagytak bennem, mint annak idején az a bizonyos érintés. Azt hiszem, ezt nevezik romantikának…
