Egy családanya erkölcstelen kapcsolata

Bár nagyon romantikus és néhol vicces fejezetek voltak kapcsolatunkban, a kötődés is erős, nem férfi-nő kapcsolatról van szó, hanem inkább lélekemelő barátság a miénk – hogy humoromnál maradjak, extrák nélküli barátság. Munkahelyi plátói szerelmem is kihunyt, hiszen nem volt ami, aki életben tartotta volna lelkemben a tüzet.

Minden nyugalmi állapotába hullott vissza, én pedig egy türelmes, szemlélődő létbe kerültem. Ha úgy tetszik meditatív állapotba. Esténként kiültem a kertbe és a denevérek röptét sejtettem. Nem láttam, csak éreztem. Aztán, ahogy lenni szokott, egy pillanat alatt fordult, megfordult velem a világ…

Húsz évvel ezelőtt, amikor én és gyermekeim még egy család voltunk, megérintett valaki egy pillanatra. Fontos érintés lehetett, tartalommal, mert megjegyeztem, emlékszem rá. Ahogy arra is, aki megérintett. Akkor nem volt lehetőség, erkölcstelen lett volna. Az érzés úgy, és addig tartott, mint a tiszavirág élete… nem is gondoltam túl… csak dédelgettem magamban az érzést, aztán az emlékét. Nem a személyt, hanem a tartalmat.