„A cipőmön mindig látszott, hogy csak ezt hordom”
Gábor 38 éves, ma már stabil anyagi helyzetben él, de a gyerekkorát nem felejti.
„Az ember nem azt veszi észre először, hogy nincs pénz. Hanem azt, hogy másoknak több van.”
Az egyik legélesebb emléke az iskolai tornateremhez kötődik. Olvass még a témában
„Mindenkinek volt váltócipője. Nekem egyetlen sportcipőm volt mindenre. Télre, nyárra, tornaórára, utcára. Amikor esett az eső, átázott, de nem volt más.”
Gábor szerint a különbség akkor vált igazán nyilvánvalóvá, amikor kirándulni mentek az osztállyal.
„A többiek szülei hoztak extra kaját, innivalót, mindent. Nálunk anyám előző este számolgatta, hogy hány szendvicsre futja.”
A felismerés nem egy konkrét mondatban érkezett.
„Inkább egy érzés volt. Hogy én mindig kicsit más vagyok. Nem feltétlenül rosszabb, de kívülálló.”
