Az örökség
Szegény dédiéknek nem volt semmije. Megélték a háborút, 56-ot és tudták, mi a nélkülözés. Ha náluk kilyukadt egy lábos, akkor addig foltozták, amíg csak lehetett, mert nem volt másik. Ezt a szemléletet továbbadták nagypapámnak, ő pedig az apámnak. A gond az, hogy apa viszont már viszonylagos jólétben nőtt fel, ahol semmiben nem volt hiány. Ennek eredménye lett az ész nélküli gyűjtögetés, mert beleverték, hogy nem dobunk ki semmit, ő viszont mindig mindenből újat vett.
Így lett végül az a tipikus bolond gyűjtögető, akinél plafonig állt az ócskavas, ő pedig keskeny ösvényeken keresztül közlekedett a lakásban. Szerintem én is ilyen lennék, ha nem lenne a férjem, aki évente tart egy könyörtelen selejtezést, amit mindig arra a hétre időzít, amikor én a családomnál vagyok külföldön. Veszekszem vele ilyenkor, de még nem fordult elő, hogy olyan dolgot dobott volna ki, ami hiányzott, így a szívem mélyén nem panaszkodom.
