Szégyen
Csak egyszer hívtam át kiskoromban egy osztálytársamat, aki ledöbbent a lakásunk állapotát látván, így soha többet nem jött át senki, mert szégyelltem. Felnőttként nálam mindig minden az élére van állítva, bármikor toppan be valaki, enni lehet a padlóról. Kényszeres rendben és tisztaságban élek, ez a gyűjtögető szüleim hatása.
Jó lesz még
„Jó lesz még valamire!” ez volt a szüleim mottója. Elkorhadt fakerítés darabok? Törött műanyag lavór vagy kicsorbult szerszám? Rozsdás drótdarab? 40 éves, elromlott kávédaráló, szakadt ruha, megsárgult újság? Mindenre azt mondták, hogy jó lesz még valamire. Végül semmi nem lett jó semmire, csak arra, hogy szemétben nőjek fel és ezáltal porallergiás, asztmás és szorongó felnőtt váljon belőlem. Én óraműpontossággal szanálok: a konyhában minden héten, a lakás többi részén havi szinten tartok selejtezést. Az én gyerekeim nem egy szeméttelepen fognak felnőni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
