A kedvesség ereje
A parkban voltunk a Marcsival, amikor észrevett egy tinilányt, aki az egyik padon ült és csendesen sírt. Kérdezte tőlem, miért sír a lány. Mondtam neki, hogy nem tudom, de szerintem a legjobb, ha hagyjuk, hogy kisírja magát.
Marcsi rám nézett és mind az öt éve összes bölcsességével közölte, hogy: „Anya, te is mindig megvigasztalsz, amikor sírok!” Fogott egy darab almát, odament a lányhoz és a kezébe nyomta, mire az elmosolyodott. Vagy húsz percen keresztül ültek együtt a padon és beszélgettek, végül elbúcsúztak és a lány mosolyogva távozott. Sírni tudtam volna, úgy meghatódtam a lányom kedvességén.
