Testvéri szeretet
A lányom tizenegy éves, a fiam kilenc és a két gyerek nem is lehetnének különbözőbb: Zita kitűnő tanuló jókislány, Marci pedig egy hanyag rosszcsont, aki minden csínytevésben benne van. Egyik nap Marci búskomoran jött haza az iskolából, de hiába faggattam, nem mondott semmit.
Másnap hívott az igazgató, hogy legyek szíves befáradni az irodájába tanítás után. Azt hittem, a fiam csinált valamit már megint, de az iroda előtt Zita ült, a kezén kötéssel. Kiderült, hogy látta, hogy pár nagylány szekálja az öccsét és az én tündéri, eminens kislányom fogta magát és behúzott egyet a főkolomposnak. Az igazgató előtt bűnbánóan hümmögtem, de a hazaúton elmondtam Zitának, hogy nagyon büszke vagyok rá, amiért kiállt az öcsiért.
