Kritika
Mennyit kritizáltam a mamát a súlya miatt, most pedig rajtam van a sor. A lányom napi szinten tesz megjegyzést az alakomra. „Anya, hogy áll rajtad ez a nadrág?! Én a helyedben elengedném a csokit…”
Szemforgatva
Én elég kései gyerek voltam, a szüleim 35 évesek voltak, amikor születtem és emlékszem, hogy szinte egész életemben – de főleg tiniként – begyöpösödött vén trottyoknak tartottam őket. Olyannyira, hogy megfogadtam, én fiatal anyuka leszek és így is lett!
Nos, ha azt hittem, hogyha 23 évesen szülök, az megvéd majd attól, hogy ciki legyek a gyerekem szemében, akkor óriásit tévedtem. Elég, ha csak egy kicsit hangosabban nevetek, megpróbálok elsütni egy poént, vagy bárhogy felöltözöm. A 12 éves fiamtól olyan szemforgatást és olyan lesújtó pillantásokat kapok, hogy elszégyellem magam. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy mindegy, hány éves az ember, ha szülő, akkor a tini gyereke szemében mindig űberciki lesz. Olvass még a témában
