Ez a kétrészes cikksorozat nem a kemény, börtönben töltött mindennapokról szól, hanem az emberekről, rabokról és szabadokról, egy különleges élethelyzetről… Az előző részből kiderült, a rabok hogyan dolgoznak, hogyan válnak lélekben újra gyermekké, s milyen a cella világa. Most pedig folytatjuk!
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/6 Egy kis szabadság
A testi és lelki egészség érdekében a raboknak is szükségük van szabad levegőre. Ez napi egy órában van korlátozva. Az együtt működő rabok ettől több időt is kaphatnak, sőt, a látogatási idő is meghosszabbodhat.
Az évtizedeket bent töltött, nemsokára szabaduló rabok csak az „újak” elbeszéléseire hagyatkozhatnak a világ változásairól, így újra kell tanulniuk sok hétköznapi, időközben megváltozott, élethez szükséges dolgot, fogalmat.
Meg kell ismerkedniük az új, hétköznapokhoz szükséges technikai felszerelések használatával. Ilyen például a mobil, és bankkártya. Újra kell tanulniuk a pénzhasználatot, annak értékét. Emiatt például „vásárolni” viszik őket.
Vannak rabok, akik „kinti” munkahelyen dolgoznak. Bár el vannak különítve, mégis egy kicsit megérinti őket a „szabadság szele”.
Míg mi, szabad emberek nem érezzük folyamatosan a szabadság felemelő érzését, bizony a raboknak ez egy komoly boldogságforrás.
2/6 A pszichológiai kezelésre szorult rabok
Magyarországon nincs mód arra, hogy azokat a rabokat, akik pszichiátriai kezelésre szorulnak, külön, egy kórházi osztályon kezeljék. (Ilyen volt egykor például a „sárga ház”, azaz a Lipótmező.)
Így ezek az emberek is a börtönökben vannak elhelyezve. Amennyiben gyógyszeres kezelésre szorul a rab, azt a börtönön belül, szigorú szabályok szerint végzik. Azaz, gyógyszer a beteg kezébe nem kerül, ellenőrzik, hogy valóban lenyelte-e a pirulát, stb.
A drogfüggő rabok is börtönben kénytelenek szembenézni függőségükkel, melyhez természetesen megfelelő segítséget kapnak.
A pszichiátriák megszűnése szükségszerűvé tette a börtönben dolgozó pszichológusok, pszichiáterek létszámának megnövelését. Ezek a pszichiáterek, pszichológusok főállásban dolgoznak ott, tehát szükség szerint mindig elérhetők.
Az általam meglátogatott börtön folyosóján, faliújságon, drogprevenció is fellelhető volt, ugyanitt a szabadidő hasznos eltöltésére (kézműves foglalkozás) ösztönző plakát is.
A „jó” emberek – joggal – érzik azt, hogy a bűnösnek bűnhődnie kell. Épp a látogatás alkalmával hoztak egy rabot, akinek arcán azt láttam, hogy „ez az ő világa”.
Tudom, hogy ez nem minden esetben van így, de érzékelhető volt a többi rab arcán is az, hogy úgy érzik, a helyükön vannak. Életük – a börtön szigorú rendszere miatt – rendezett, egyértelmű, felelősségük „csak” saját magukra terjed ki.
Ettől függetlenül természetes, hogy a szabad élet sokrétűsége, „káosza” csábítóbb, ahogy az is természetes, hogy ezek az emberek az összezártságból adódó feszültség, a szabadidő „felhalmozódása” kapcsán nem úgy reagálnak a történésekre, mint a „szabad” ember.
A feszültséget a legegyszerűbb módon, többnyire testmozgással, „gyúrással” vezetik le. A bűnhődés alappillére, hogy érzékelik, mi az, ami nincs. Tehát ott bent minden felértékelődik, ami itt kint természetes.