Amikor valami elpattant benned és beolvastál egy bunkó vásárlónak – 10 durva történet

Fiatalon fagylaltot árultam haverommal egy lakókocsiból. Kemény meló volt, kétóránként volt 5 perc szünetünk. Éppen az árnyékban pihentem szüneten, amikor egy középkorú nő odakiabált, hogy mekkora bunkó vagyok, hogy „henyélek”, amikor látom, hogy ennyien állnak sorban. Visszaszóltam, hogy „asszonyom, napi 12 órát gürcölök és ilyen tahókat kell elviselnem, mint maga, megérdemlem az öt perc pihit.” A sorban álló vásárlók közül többen felnevettek. A nő végül elment, magával vonszolva üvöltő gyerekeit.

Bejött egy alig-alig ismert „celebecske”, akinek fizetéskor – kötelezően - felajánlottam egy kedvezménykártyát. Ő erre annyit morgott, hogy „Egyetlen fellépésemből ki tudnám fizetni tíz évnyi béred, nem ismersz fel?” Úgy tettem, mint aki nem tudja, ki ő és szóltam a tulajbácsinak, akiről tudtam, hogy nem néz szappanoperákat, így nem fogja tudni, ki az illető. Így is volt és ekkor már vörös volt a „sztárocska” feje, pláne amikor a sorban mögötte lévő hölgy is közölte, hogy ő sem tudja, ki ő. (Hogy tényleg nem tudta, vagy csak őt is idegesítette, nem tudom.) Végül a celeb zsörtölődve távozott, engem pedig a tulajbácsi megdicsért, hogy nem felejtettem el felajánlani a kedvezménykártyát.