A tanárnő
Általános alsóban az énektanárnőnk egy megtermett, középkorú hölgy volt, akit többnyire szerettünk. Óra végén mindig kiválasztotta a szerinte legjobban viselkedő tanulót vagy tanulókat, akiknek a jutalma az volt, hogy masszírozhatták a tanárnőt. Többnyire a lábát és vádliját masszíroztatta, néha a vállát is. Én voltam az egyik kedvence, mindig mondta, hogy a lábát én gyúrom a legjobban. Akkoriban erre nagyon büszke voltam és ma már elképesztő, hogy azért törtük magunkat, hogy egy megtermett, idős hölgy lábát masszírozhassuk.
A bébiszitter
Kiskoromban természetes volt, hogy a két kistestvéremre kell vigyáznom. Felnőttként azonban elborzadok, ha arra gondolok, hogy anyám minden hétköznap egyedül hagyott a kétéves húgommal és csecsemő öcsémmel úgy, hogy én akkor nyolcéves voltam. Anya este járt haza – elvileg addig dolgozott – én pedig nyolcévesen tanulás mellett, teljesen egyedül elláttam egy pici gyereket és egy párhónapos kisbabát. Minden hétköznap egészen estig.
Olvass még a témában
Csikizés
Kiskoromban imádtam, mikor anyám csikizett és ő „ott” is csikizett, mármint nemcsak az oldalam, nyakam, hanem a lábam között is. Azt mondta, a nővéreivel is mindig így csiklandozták egymást. Amikor ezt tiniként említettem a barátnőimnek, a kés megállt a levegőben és én azóta tudom, hogy a lábunk köze nem egy tipikus csikizési pont.
A cikk folytatódik, lapozz!
