Kezd minden más lenni körülöttünk, ráadásul a bloggerek és influencerek világában még kétszer olyan gyorsan terjednek a meghökkentő posztok hírei, mint valaha – ez egy pontig elképesztő változásokat szül, de bele kell gondolnunk abba is, hogy hová vezetnek hosszútávon a haskitolós “én ilyen vagyok”-posztok, amik úgy tűnik, egyre komolyabban hálózzák be mindannyiunk Instáját – és életét.
Ó, ha megszámolhatnánk, hányszor éreztük már magunkat rondának és kövérnek, sőt egyenesen undorítónak, amikor egészen fiatalon megjelentek az első striáink vagy amikor összecsíptük az első narancsbőrös részt; hányszor szégyelltük, hogy látszik az elmaradt lábborotválás; hányszor sminkeltük ki magunkat csak a boltig amiatt a durva pattanás miatt az arcunkon; hányszor éreztük rosszul magunkat, ha megjelent egy bombázó a strandon és hányszor éreztük kellemetlenül magunkat egy előnytelen fotó miatt…
Kétségtelen, hogy a plus-size influencerek és vloggerek valamiféle pozitív irányt jelöltek ki az úton azzal, hogy vállalják magukat photoshop és indokolatlan hasbehúzás nélkül, de a különböző szőrös láb-profilok, a narancsbőrt már-már agresszívan az arcunkba toló fotók és a smink nélküli, direkt előnytelen szelfik mégsem biztos, hogy mostantól követendő példák kell, hogy legyenek… Mondom is, hogy miért. Olvass még a témában
Ezzel a szélsőséges hozzáállással, ami terjed a social médiában (nem csoda, hogy ez terjed, mindig az lesz az éppen futó kontent, ami az egekig veri ki a biztosítékot) nem biztos, hogy minden nő tud azonosulni. Én például nem. Pedig tetszik az ötlet, hogy ne az xs-es legyen az egyetlen elfogadható méret, sőt abban is benne vagyok, hogy ne kelljen Jokerre alapoznom magam a boltba menet egy pattanás miatt – de miért mondjak le a szőrtelenítésről, miért mutogassam a narancsbőrömet, és miért csináljak magamról elképesztően előnytelen képeket azzal a jeligével, hogy “én márpedig ilyen vagyok, 100%-ig, Photoshop nélkül”?
