Ezért is tűnik elsőre hihetetlennek, hogy Stiller nemcsak, hogy producerként, hanem rendezőként is letette a névjegyét az elmúlt évek egyik legkomplexebb, legjobban összerakott sorozatában: a Severance-ben.
A Severance (magyarul: Különválás) az Apple TV+ egyik legsötétebb, mégis legszofisztikáltabb sorozata. Már az alapkoncepció is bizarr: egy vállalat – a Lumon – lehetőséget kínál az alkalmazottainak arra, hogy egy agyi beavatkozással teljesen elválasszák a munkahelyi és a magánéletük emlékeit. Ez azt jelenti, hogy amikor dolgoznak, semmit nem tudnak a magánéletükről – és fordítva.
Így jönnek létre az „innie”-k (a munkahelyi énjük) és az „outie”-k (a civil énjük). És bár elsőre mindez talán jól hangzik (ki ne szeretné egyszerűen „átugrani” a munkahelyi órákat?), egy csomó olyan kérdést felvet, amire a Severance is keresi a választ. Például, hogy mit jelent ez az identitásra, emberi kapcsolatokra és erkölcsi döntésekre nézve? Olvass még a témában
Ezért vagyok benne biztos, hogy ki fog derülni valami borzasztó Pedro Pascalról
Még az álmainkat is befolyásolják – el sem hiszed, mennyi reklámot látunk egy átlagos napon
Eldöntöttem, hogy heti egy kirándulásnak bele kell férnie az életembe – az egyik legjobb döntés lett, amit valaha hoztam
10+1 lélekmelengető őszi idézet, ami átadja az évszak hangulatát
Ben Stiller rendezése azonban messze túlmutat a történet meghökkentő alapötletén. Amit itt látunk, az nemcsak precízen megkomponált képi világ és lassan adagolt feszültség. Mély, filozofikus gondolatok vizuálisan és érzelmileg is megragadó kibontása.
