Ben Stillert</strong> a legtöbben azonnal a vígjátékok világával azonosítják. A neve hallatán sokáig nekem is a Zoolander idétlen modellje, a Trópusi vihar túltolt karaktere, vagy az Apádra ütök szorongó vőjelöltje jutott róla eszembe. És bár a maguk nemében ezek is szórakoztató filmek, azért abban talán egyetérthetünk, hogy egyik sem éppen a visszafogott rendezői zsenialitás szinonimája.
VIDEO A sminkmester megmutatja, hogyan rajzolj profi tusvonalat magadnak
Ezért is tűnik elsőre hihetetlennek, hogy Stiller nemcsak, hogy producerként, hanem rendezőként is letette a névjegyét az elmúlt évek egyik legkomplexebb, legjobban összerakott sorozatában: a Severance-ben.
A Severance (magyarul: Különválás) az Apple TV+ egyik legsötétebb, mégis legszofisztikáltabb sorozata. Már az alapkoncepció is bizarr: egy vállalat – a Lumon – lehetőséget kínál az alkalmazottainak arra, hogy egy agyi beavatkozással teljesen elválasszák a munkahelyi és a magánéletük emlékeit. Ez azt jelenti, hogy amikor dolgoznak, semmit nem tudnak a magánéletükről – és fordítva.
Így jönnek létre az „innie”-k (a munkahelyi énjük) és az „outie”-k (a civil énjük). És bár elsőre mindez talán jól hangzik (ki ne szeretné egyszerűen „átugrani” a munkahelyi órákat?), egy csomó olyan kérdést felvet, amire a Severance is keresi a választ. Például, hogy mit jelent ez az identitásra, emberi kapcsolatokra és erkölcsi döntésekre nézve?