Ezért is tűnik elsőre hihetetlennek, hogy Stiller nemcsak, hogy producerként, hanem rendezőként is letette a névjegyét az elmúlt évek egyik legkomplexebb, legjobban összerakott sorozatában: a Severance-ben.
A Severance (magyarul: Különválás) az Apple TV+ egyik legsötétebb, mégis legszofisztikáltabb sorozata. Már az alapkoncepció is bizarr: egy vállalat – a Lumon – lehetőséget kínál az alkalmazottainak arra, hogy egy agyi beavatkozással teljesen elválasszák a munkahelyi és a magánéletük emlékeit. Ez azt jelenti, hogy amikor dolgoznak, semmit nem tudnak a magánéletükről – és fordítva.
Így jönnek létre az „innie”-k (a munkahelyi énjük) és az „outie”-k (a civil énjük). És bár elsőre mindez talán jól hangzik (ki ne szeretné egyszerűen „átugrani” a munkahelyi órákat?), egy csomó olyan kérdést felvet, amire a Severance is keresi a választ. Például, hogy mit jelent ez az identitásra, emberi kapcsolatokra és erkölcsi döntésekre nézve? Olvass még a témában
Okosabb vagy, mint egy irodalomtanár? Teszteld a tudásodat!
Lehalkítom a zenét, amikor kocsival egy címet keresek – 10 furcsaság, amit mindannyian elkövetünk
Okosabb vagy, mint egy rádiós reggeli műsor szerkesztője? Teszteld a tudásodat!
Elegünk lesz valaha az AI-hazugságokból? Vagy már soha nem lesz zavaró, hogy nincs a tartalom mögött emberi jelenlét?
Ben Stiller rendezése azonban messze túlmutat a történet meghökkentő alapötletén. Amit itt látunk, az nemcsak precízen megkomponált képi világ és lassan adagolt feszültség. Mély, filozofikus gondolatok vizuálisan és érzelmileg is megragadó kibontása.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
