21:00
A buli kábé egy órája kezdődött el, de a kollégáim egy része az „igyunk, mielőtt inni mennénk” elvet vették alapul, és már nagyon vidáman táncoltak a parketten. Mivel a munkahelyi legjobb barátnőm késett, én inkább lehuppantam egyedül az egyik székre, és a mobiltelefonom segítségével úgy tettem, mintha épp nagyon elfoglalt lennék. Ezer köszönet annak, aki felfedezte ezt a csodás készüléket, hiszen ilyen helyzetekben életmentő tud lenni. Maximum egy-két órát maradok, és utána biztosan hazamegyek…
22:00
Miután megérkezett Eszti, az este legalább egy kicsivel jobbnak tűnt. Az igazgató magához ragadta a szót, és mindenkinek megköszönte az eddigi munkáját, kellemes ünnepeket kívánt előre is – tudod, ami ilyenkor lenni szokott, miközben a fél csapat arról sugdolózott, hogy az idei prémium biztosan megint elmarad. Legalábbis azt hitték, sugdolóznak; én kábé 5 méterrel távolabb álltam, de minden szót tisztán értettem. Ezt követően aztán beindult a zene, a kolléganőim pedig beráncigáltak a parkettre táncolni – csakhogy az újonnan vásárolt magassarkú csizmámban ez elég nehezen ment, így a mozdulataimat inkább nem is nevezném táncnak. Ekkor léptem rá véletlenül valakinek a lábára, és ahogy megfordultam bocsánatot kérni, egy igazán jóképű sráccal néztem szembe. Ki lehet ő?
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
