Amikor elhúzódik az este…
A céges partit leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor fiatalabb koromban meghívtak egy házibuliba, ahol csak egy-két embert ismertem. Eleinte feszélyezve éreztem magam, hiszen fogalmam sem volt, miről beszélgethetnék egy csapat összeszokott idegennel. Egyáltalán mivel szólítsam le őket? Aztán ahogy telt az idő, és ezzel egyenes arányban fogyott az alkohol, szépen lassan mindenkivel megismerkedtem, és a kezdeti feszélyezettségnek nyoma sem volt. Nos, valahogy így éreztem magam az első egy órában – ugyanis hiába dolgozom itt már hónapok óta, valójában még mindig én számítok a „legfrissebb” tagnak. Maga a rendezvény a közeli hotel egyik termében volt; asztalhoz leülős, pincérek által felszolgált vacsora nem volt, mert az átszervezés hirtelen jött. De cserébe alaposan feltankoltak borokból, egy svédasztalkáról pedig bárki kedvére falatozhatott a mini szendvicsekből.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
