„Láttad, hogy a céges partit áttették jövő hétről a mostani csütörtökre?„
Oké, álljunk csak meg egy szóra. Lesz céges parti? Nekem már ez is teljesen új információ volt, az meg aztán pláne, hogy mindössze három napom van felkészülni rá lélekben – és ruházatban is. Mert hát oké, hogy van a szekrényemben néhány bulizós szerelés, de nem biztos, hogy szívesen sétálgatnék az igazgató előtt flitteres miniszoknyában. Bár ha jobban belegondolok, senki előtt nem mászkálnék benne szívesen. Már bánom, hogy sikerült rábeszélnie az eladónak, mert azóta is csak a tükörképemnek mutattam meg a négy fal között.
Délutánra már biztossá vált a dolog: csütörtökön céges parti lesz, mindenki hivatalos rá, és nem, nem lehet a pénteki munkanapot másnaposságra hivatkozva kihagyni – ez utóbbit az osztályvezetőnk nagyon világosan kijelentette. Az igazat megvallva semmi kedvem nem volt a dologhoz. Elpazarolni legalább egy délutánt a ruhavásárlásra, figyelni a buliban, hogy ne mondjak butaságot egy-két pohár ital után, másnap pedig hulla fáradtan végigdolgozni a napot; nem éppen így terveztem a hétvégét megalapozni. De tekintve, hogy szinte mindenki ott lesz, én sem maradhattam ki a csapatból. Akkor pedig nem is sejtettem, de egy nagyon is szórakoztató estének néztem elébe…
Amikor elhúzódik az este…
A céges partit leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor fiatalabb koromban meghívtak egy házibuliba, ahol csak egy-két embert ismertem. Eleinte feszélyezve éreztem magam, hiszen fogalmam sem volt, miről beszélgethetnék egy csapat összeszokott idegennel. Egyáltalán mivel szólítsam le őket? Aztán ahogy telt az idő, és ezzel egyenes arányban fogyott az alkohol, szépen lassan mindenkivel megismerkedtem, és a kezdeti feszélyezettségnek nyoma sem volt. Nos, valahogy így éreztem magam az első egy órában – ugyanis hiába dolgozom itt már hónapok óta, valójában még mindig én számítok a „legfrissebb” tagnak. Maga a rendezvény a közeli hotel egyik termében volt; asztalhoz leülős, pincérek által felszolgált vacsora nem volt, mert az átszervezés hirtelen jött. De cserébe alaposan feltankoltak borokból, egy svédasztalkáról pedig bárki kedvére falatozhatott a mini szendvicsekből. Olvass még a témában
