De mi lett volna, ha akkor nem szállunk rossz buszra, és elérjük a korábbit? Vagy ha eggyel több piros lámpát fogunk ki utazás közben, és lekéssük a csatlakozást? Valószínűleg nyugodtan feküdtem volna le aznap éjjel aludni, nem tudva, hogy életem eddigi legnagyobb szerelmét és egyúttal csalódását szalasztottam el. A mély elmélkedésből aztán a telefonom csörgése zökkentett ki.
Pont a főiskolai szobatársam hívott – ez tuti telepátia! Na jó, valójában egész nap hívogatott, úgyhogy lényegében emiatt lapoztam bele a képzeletbeli emlékkönyvembe. Barbiék ma utaztak le nyaralni a Balatonra, és már legalább ötször csörgött rám, hogy csatlakozzak hozzájuk – én meg minimum nyolcszor közöltem vele, hogy határidős munkám van. De róla tudni kell, hogy nem az a könnyen meghátrálós típus.
Tőlem, nekem
Ezúttal már kissé becsiccsentve, de negyed órán keresztül sorolta az indokokat, ami miatt egy jól irányzott mozdulattal le kéne kotornom az asztalról a papírokat, és kocsiba pattanni (nem nagyon érdekelte, hogy nincs is autóm). A „nyár van” és a „nem is voltál még idén szabin” kábé háromszor hangzott el, de persze a kedvenc „a nagymamám is többet bulizik, mint te” sem maradt ki a felsorolásból. Végül kissé durcásan, de elfogadta, hogy a Balatonnak ma este ki kell bírnia nélkülem, viszont holnap úgyis hívni fog még. Olvass még a témában
Miért lesz minden nő extra dögös szakítás után? Ezen méláztak a férfiak online és a nők válaszoltak
„Nemcsak a feleségem, a lányom is meggyűlölt” – Férfiak történetei a félrelépés váratlan következményeiről
TESZT: Milyen típusú férfi illik az egyéniségedhez?
Lányok, mi az a flörtölési technika, ami beválik nálatok?
Miután kettesben maradtam a papírokkal, a belső monológom ismét felülkerekedett a munkakedvemen. Vajon mikor lettem ennyire anti-partiarc? Persze két hete elmentem bulizni Kittivel, de azt leszámítva kábé a kőkorszakban táncoltam át utoljára az éjszakát. Pedig néhány éve a nyár (és a tél, meg az ősz, meg a tavasz) egyenlő volt a szórakozással; kirándultunk, strandoltunk és moziba jártunk. Aztán ezeket szépen lassan leváltotta a munka, az otthon ücsörgés… Tudom én, hogy ez teljesen normális, nem is bánkódom miatta. De azért ha most találkozhatnék Múlt-Dórival, szívesen adnék neki néhány hasznosabb tanácsot.
