Erre akkor jöttem rá igazán, amikor a téli szabadságomnak (amiről a legelején még azt gondoltam, hogy örökkön-örökké fog tartani) vége lett, és hétfő reggel a szokásos menetrend szerint be kellett mennem dolgozni. Mintha visszacsöppentem volna abba a kis mókuskerékbe, amiből az elmúlt fél évben annyira igyekeztem kiszabadulni. Hideg van, ezért nem megyek sehova. Fáradt vagyok, ezért nem csinálok semmit. Kedvetlen vagyok, ezért nem beszélgetek senkivel. És bár a 2016-os évvel kapcsolatban tényleg pozitív megérzések kavarognak bennem, jelenleg mégis csak az hozna igazán lázba, ha egy repülőgépen ülnék, mondjuk a forró Ibiza felé.
Négy aprócska lépés a boldogság felé
Úgyhogy kedd este, ahogy a teámat kavargattam a konyha közepén, úgy döntöttem, hogy ennyi volt. Adtam magamnak majdnem két teljes napot, hogy rosszkedvű legyek, borongós, és kissé céltalan; holnap reggeltől viszont ennek véget is vetek. Persze tisztában voltam azzal, hogy ez elméletben olyan egyszerűnek hangzik, mint elszámolni tízig, gyakorlatban viszont közel sem ilyen könnyű megtenni az első lépést. De azt is tudtam, hogy mindig csak a megfelelő motivációra van szükség, úgyhogy döntésre jutottam. Mivel az elmúlt évek fogadalmait sosem sikerült betartanom, idén már meg sem kísérelem a dolgot. Ehelyett valami sokkal hatásosabb ötletem támadt.
Leültem a kanapéra kezemben egy füzettel és egy tollal, majd rövid gondolkodás után írtam magamnak egy listát, hiszen nyáron épp ennek köszönhettem, hogy hosszú hónapok után sikerült továbblépnem a szakításomon. Csakhogy ez most egy egészen másfajta felsorolás volt. Ezúttal ugyanis összegyűjtöttem négy olyan dolgot, amit nagyon szeretnék, hogy az elkövetkező néhány hétben megtörténjen velem. Olvass még a témában
1. Őszinte bókot kapni egy ismeretlentől.
2. Nyerni valamit (persze a lottónak nagyon örülnék, de azért kisebb dologgal is beérném).
3. Egy váratlan találkozás.
4. Hóembert építeni, ahogy azt kisgyerekként olyan sokszor csináltam.
Négy apró, másoknak talán jelentéktelen dolog, ami nekem biztosan mosolyt csalna az arcomra. És bármennyire is szerettem volna teleírni a listát olyan dolgokkal, mint például „együtt bulizni a hollywoodi sztárokkal” vagy „tíz centivel hosszabb, és milliószor fényesebb hajat növeszteni”, tudtam, hogy ezúttal muszáj két lábbal a földön maradnom. Mert mindig az első lépések a legapróbbak; és biztos vagyok benne, hogy ha tényleg hiszek bennük, hamarosan be is vonzom őket az életembe. Szóval a listámat kiragasztottam a hűtőre, hogy mindig szem előtt legyen – a harmadik pont pedig nem is váratott túl sokat magára…